Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)
Néhány különleges, színes történet a megyebírókról Szentgyörgyi Kánya József primipilus „Szentgyörgy részéről való” megyebíró 1762. november 12-én a megyeszékén perelte bírótársát, bánkfalvi Gáspár György „Bánkfalva részéről való” megyebírót, mert azon a napon nem jelent meg törvény- kezni a megyeszéke ülésén, pedig az a nap a megye döntése értelmében törvénykezési napnak számított. Emiatt a megyeszéke tagjai, az esküdtek hiába töltötték el az időt várakozással. A harcos szentgyörgyi megyebíró indítványára a megyeszéke 3 forint büntetést szabott ki a feledékeny bánkfalvi megyebíróra.213 1763 végén bánkfalvi Tamás Péter Szentgyörgy megyéjének „Bánkfalva részéről való” megyebírája vádolta a megyeszékén a szentgyörgyi István Mártont, aki kezességet vállalt a „megye háza” bérlőjéért, de az idő előtt, fizetés nélkül eltávozott bérlő helyett nem akart fizetni. A dologból hatalmas vitatkozás kerekedett, amely elvi kérdéseket is érintett. A megvádolt István Márton azt fejtegette, hogy a vádló a szóban forgó ügyben nem kompetens, „mert eő kegyelme, Bankfalva részéről való megye bíró, én pedig Szent Györgyi ember" [vagyok]. Tamás Péter bánkfalvi megyebíró erre öntudatosan kioktatta a védekezőt arról, hogy a nemes megye házának bérleti díja, mint a megye bevétele, ugyanúgy érinti ,,a’ Bankfalvi Megye Bíróját, mint a Szent György részéről való megye bírót, tehát edgyik megye bírója úgy lehet competens actora, mint a ’ másik’’.1'4 Bocskor Mihály, aki 21 éven át, 1765-től 1786-ig volt plébánosa Szentgyörgy megyéjének, szokatlan nézeteket vallott az egyházközség gazdálkodásáról. Intézkedései két táborra osztották a megye népét: a plébánossal szembe fordulókra és a plébános kitartó védelmezőire. A szembefordulok hangja volt nagyobb, és 1782- 1783-ban hatalmas hullámokat vert. Az elégedetlenek több levelet is írtak a „megye neve alatt” a püspöknek és a főesperesnek, amelyekben részletes tájékoztatást adtak a plébános viselt dolgairól. A védelmezők erőtlen kísérleteket tettek a pap tetteinek igazolására. Bocskor Mihály plébános ellen az volt az egyik vád, ami egyébként igaznak és végtelenül abszurdnak bizonyult, hogy pap létére saját magát tekintette fómegyebírónak. Ez akkortájt példátlan esetnek számított a Székelyföldön. Érdemes néhány sort idéznünk a plébános ellen fordulók 1782-1783. évi panaszaiból, mert némi képet adnak a megyéről és a megyebíró feladatairól. „ Bajaink igazítására Fő Megye Bírákot választottunk vala magunk közül, oly személyeket a’ kik alkalmatosok, de mostan Tisztelendő... Plébánosunknak a’ nem teczett, ezekis nem kívánván kedvetlenkedéssel lenni, abban hagyták, az után maga lett Fő Megye Bírónk, és maga szedi bé Ecclesiánk jövedelmit ”.215 „A Feő Megye Bíróságot (.'Némely embereinket maga mellé vévén:) viseli, számot nem ád”. „A Mű Megyénknek... sok törvénye, processusa van, mind Megye havassal eránt, mind egyebek eránt, mellyeket Feő Megye Bírónknak kellene folytat213 M. 2. 54. 214 M. 2. 60. 215 M. 8. 1673/1782. 115
