Bárth János: Szentgyörgy megyéje Alcsíkban (Kecskemét, 2012)

ségbeli), megyés (egyházközséghez tartozó, egyházközségben működő) kifejezésekre is. Adatai között egy csíkszentgyörgyi is szerepel 1697-ből: „Egjütt lakván itt Csikb(an) Szent György Megyejeb(en). ”16

A fentebb említett történeti munkák és az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár megyére vonatkozó adatai tovább szaporíthatok. A levéltárak és a plébánia irattárak még rengeteg adatot rejtenek. Feltárásuk, közzétételük elengedhetetlen a megyével kapcsolatos helytálló következtetések levonásához. Többek között nem tisztázható még kellőképpen az egyházközség jelentésű megye szó és a belőle képzett megyebíró, megyeszéke, megyés pap stb. kifejezések időbeli és főleg térbeli elterjedtsége. Ha kijelentjük, hogy a megye szó egyházközség értelmű használata a koraújkorban és az újkorban Erdély egyházi életét jellemezte, jó lenne tudni, hogy hol húzódtak e szóhasználat nyugati határai. A jelenleg feltárt adatok erről még hozzávetőlegesen sem tájékoztatnak.

A XX. század utolsó és a XXI. század első évtizedében viszonylag sok kutatást végeztem Erdély levéltáraiban és plébániai irattáraiban. E kutatásaim legfontosabb témáját a megye és a megye működése, szerepe, belső élete jelentette. A Gyulafehérvári Érseki Levéltár szentszéki és püspöki hivatali irataiban egész Erdély katoli- kusságának múltjára rátekinthettem. A XXI. század elején szerveződött katolikus gyűjtőlevéltárak közül a gyergyószentmiklósiban a gyergyai helységek, a székelyudvarhelyiben a helyszínem még nem tanulmányozott udvarhelyszéki falvak, a sepsiszentgyörgyiben a Sepsi-barcasági főesperességbe tartozó falvak, a marosvásárhelyiben a marosszéki katolikus falvak megye-adatait tanulmányozhattam. Az 1990-es évek eleje óta sokszor próbálkoztam katolikus plébániák irattárainak helyszíni feltárásával, tanulmányozásával. Eredményes kutatómunkát végeztem többek között az udvarhelyszéki Varság, Oroszhegy, Zetelaka, Székelyudvarhely, Korond, Atyha, a csíkszéki Csíkszentgyörgy, Csíkszentmiklós, Csíkszentkirály, Csatószeg, Kozmás, Menaság, Csíkszentlélek, Csíkcsobotfalva, Nagyboldogasszony, Gyimes- felsőlok, Gyimesközéplok, Gyimesbükk, a háromszéki Ozsdola, Gelence, Esztelnek, Nyújtód, Kézdiszentlélek plébániáján.

Alább, erdélyi levéltári kutatásaim alapján, a saját gyűjteményemből, felsorolom azokat a szavakat és kifejezéseket, amelyek a megye, „egyházközség” jelentésével kapcsolatosak: megye, megyebíró (főmegyebíró, vicemegyebíró, almegyebíró), megye bábája, megye curatora, megye cselédje, megye elöljárói, megye elöljárósága, megye esküdtje, megye fiscussa, megyefiak, megyegyűlés, megye teljes gyűlése, megye háza, megye helye, megye helysége, megye hűtőssé, megye inspector, megye jegyzője, megye jobbágya, megye jószága, megye kegyes alapítványai, megye kertje, megye képében, megye kocsmája, megye könyve, megye konstituciója, megye lakossá, megye Imitációja, megye malma, megye molnára, megyenap, megye nótáriussá, megye pecsétje, megye pénze, megye polgár, megye taxása, megye territóriuma, megye temető helye, megyetag, megye tagjai, megye törvénye, megye

16 SZT. 1975-2009. IX. 15-19. — A csíkszentgyörgyi 1697. évi adatot szerencsésebb lett volna a 4. helyett az 5. jelentésnél szerepeltetni, hiszen „Szentgyörgy megyéje” nem „egyházkerület”, hanem két falura kiterjedő „egyházközség” volt.

10