Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)
Mészáros Márta: A házi sütemények készítésének és fogyasztásának változásai Hajóson a XX. században
I i szony irányította az ünnepi étkek előkészületét és a sütés-főzés menetét. Az ügyes kezű, jó szervező készségű személynek számos családtag, rokon, szomszéd, ismerős segített és nagy elismertsége volt a falusi társadalomban.9 Az adatközlők szívesen számoltak be különböző lakodalmakban végzett segítségükről, amikor nagyon figyelték a főzőasszony minden lépését, számos fortélyt és receptet tanultak meg ekkor. A receptjeik egy része is innen származik. A lakodalom süteménykínálata változott a legtöbbet az előző korszakhoz képest, hiszen míg a II. világháború előtt szinte nem is volt édes sütemény a fogások között, majd az 1940-es években egy-egy torta került csak mutatóban az ifjú pár elé, az ezt követő időszakban már minden család vitt tortát az ünnepi alkalomra. A „tortavitel” érdekessége, hogy az asztalra feltálalt édességet nagyon ritkán fogyasztották el saját maguk, körbekínálták a szeletelt tortát úgy, hogy viszont szeletet kaptak más család édességéből. Az est végén szinte újra egy egész tortát vittek haza, de különböző ízű szeletek sokaságából. A torták mellett ekkor vált általánossá az aprósütemények megjelenése a lakodalmi fogások sorában, amelyeket szintén családi összefogással a főzőasszony irányításával készítettek el. A XX. századik közepétől a másik alkalom, amikor a háziasszony a süteményújdonságokat készítette a várva várt vendégeknek, a hajósi búcsú volt. A templom május 16-án, Nepomuki Szent János-napján tartott búcsúja nagy esemény volt a településén. A számos helyről érkező rokonság vendéglátásánál már házilag készített torta is került az asztalra, emellett többféle aprósütemény és linzer is. Az új sütemények megismerése és általánossá válása Hajóson tehát az 1960-80 évek közötti időszakra esik. Az adatközlőim tekinthetők a második generációnak, akik készítették ezen új édes tésztákat, amelyeket elfogadottá és népszerűvé tettek aktív életük során. Az előző nemzedéktől átvett régi hagyományos sült tészták ismerete ötvöződik bennük az új sütemények készítésével. Ez a generáció, bár a változások világában számos újdonságot magáévá tett, mégis sok esetben ragaszkodott az elődök háztartásvezetéséhez. Az önellátó családi gazdálkodás megtanította őket a konyhai alapanyagok előállítására, feldolgozására és tartósítására is. A sütemények elkésztéséhez is szívesebben használtak saját tojást, tejet és abból készült vajat, túrót, házi készítésű befőtteket és lekvárokat. A krémes mellett kedvelt sütemény lett a zserbó, a női szeszély, a Pischinger-szelet, a képviselőfánk, a kakaós pite, a keleti csemege, a linzerek különböző változatai, a piskótatekercs, a hamis mézes, az ötsoros sütemény, a non plusz ultra, a hamis krémes és még lehetne sorolni a különböző fantázianévvel ellátott édességeket és változataikat. Számos gyűjteményben megtalálható volt az ún. Nanuk-szelet, amely diós krémmel töltött diós piskótából készült, csokoládémázzal bevont ízletes sütemény. A visszaemlékezések szerint ez utóbbi süteményt a felvidéki telepesek hozták magukkal, melyből egy munkahelyi rendezvényen kóstolót is tartottak, a recepthez pedig ekkor jutottak hozzá a hajósi sváb asszonyok. A színes édesség-kínálat mellett ekkor váltak népszerűek a sós aprósütemények is. A második generációhoz tartozó adatközlők közül néhányan házasságuk révén kerültek az új környezetbe, vagy életük későbbi szakaszában választották lakóhelyüknek Hajóst. Az itt élők azt tartották, hogy ha hajósi és vidéki összekerült, akkor jöttek be az új szokások. A következő változás, amelyet még ez a generáció megért ebben az 9 A falusi sütő- és főzőspecialisták szerepéről és jelentőségéről több kutatás is beszámolt az utóbbi években, lásd: BALI János - MÁTÉ György 2009.; BOGNÁR Anikó 2001. 58
