Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)
Mészáros Márta: A házi sütemények készítésének és fogyasztásának változásai Hajóson a XX. században
MÉSZÁROS MARTA A HÁZI SÜTEMÉNYEK KÉSZÍTÉSÉNEK ÉS FOGYASZTÁSÁNAK VÁLTOZÁSAI HAJÓSON A XX. SZÁZADBAN A süteménysütési szokások változását elsősorban a Duna-Tisza közi nagytáj társadalmában vizsgálom, hiszen az e területen élő lakosság sokszínűsége lehetőséget ad az itt lévő kistájak összehasonlítására, a táji változások vizsgálatára, a vallási különbségek és a nemzetiségi eltérések megfigyelésére.1 E különbségek tetten érhetők a táplálkozáskultúrában és azon belül is a sütemények készítési és fogyasztási szokásaiban. Jelen kutatásom Hajóson követi nyomon a generációk közti változást a cukros sütemények térhódításában, azok megjelenésétől a XX. század második felében megfigyelhető kiteljesedéséig.1 2 A kutatásom elsődleges forrása a szóbeli adatközlés volt, emellett a családoknál őrzött kézzel írott receptgyűjteményeket tekintettem át. A kiválasztott 60-80 éves német nemzetiségű asszonyok többsége hajósi származású volt, akik közül néhányan beházasodtak, vagy később költöztek családjukkal a faluba és illeszkedtek be a sváb közösségbe. Az adatközlők életkorukból adódóan megélték, átfogják, az egész vizsgált időszakot. Ismerik és készítik a még hagyományosnak tartott jellegzetes hajósi sült tésztákat, de emellett a két világháború között kedveltté vált néhány új keletű cukros süteményt is elsajátították édesanyjuk, nagyanyjuk mellett még lánykorukban, majd a II. világháború után, mint saját háztartást vezető asszonyok, a süteménysütés új szokásait alakították ki. Számukra azonban volt egy felejthetetlen időhatár az életükben, amely viszonyítási pont ma is, ez pedig a német kitelepítés embert próbáló nehéz évei. Az 1946-50 közötti időszak ínséges éveiben elérhetetlen luxusnak számított a cukor, az édesség és a sütemény. Az új keletű cukros sütemények megjelenése, megismerése és általánossá válása szempontjából három időszakot különíthetünk el Hajóson, amelyek egy-egy generációt is jelentenek: I. időszak (1930-40-es évek) - Az új édes tészták megjelenésére az 1930-as években került sor. Ekkor ismerkedtek meg a háziasszonyok a piskótával, a linzerrel, a szalagáréval, mint tésztalazító alapanyaggal, és ekkor készítették az első tortákat a legnagyobb családi eseményre, a lakodalomra. A II. világháború, majd a német kitelepítés ínséges évei alatt visszaszorult az új sütemények készítése. II. időszak (1960-80-as évek) - Az 1960-as években az új gazdaságpolitikai reformjobb megélhetési feltételeket teremtett a korábbi évtizedekhez képest. A süteménysütési szokások is megváltoztak - köszönhetően az új technikai eszközöknek és alapanyagoknak is -, a sütés egyszerűbbé, a süteménykészítés pedig változatosabbá vált. A hagyományos sült tésztákkal szemben az új sütemények már előnyt élveztek. Új családi és munkahelyi ünnepi szokások alakultak ki, amelyekhez már új sütemények társultak. 1 BÁRTH János 1995. 7-21. 2 A kutatás 2009-2011 között zajlott Hajóson, amelyben nagy segítséget nyújtott Bereznai Zsuzsanna néprajzkutató és Schön Mária, akiknek a munkáját ezúton is köszönöm. Itt mondok köszönetét a gyűjtésben résztvevő adatközlőimnek is, akik hozzájárultak a hajósi süteménysütési szokások megismeréséhez, de kérték a tanulmányban nevük elhallgatását. 53
