Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)
Székelnyé Kőrösi Ilona: A cigányság a helyi társadalomban - XX. századi tendenciák
cigányság egyik leggyakoribb régi foglalkozását 97 személynél jelölték meg: ennyien vallották magukat, zenésznek, muzsikus cigánynak. Ezekben az években a korábban a cigánysághoz köthető, régi hagyományokra épülő munkák és szakmák, kézműves iparok - mint a kovács, a rézműves, a kolompár - kiveszőben voltak, és még lókupec is egyre kevesebb volt közöttük. Az 1930-as években a város néhány új üzemében sok új munkahelyet teremtettek a cigányok számára, így például a konzervgyárban, a hütőházban, és szinte kizárólag ők dolgoztak a baromfifeldolgozóban. „...hogy a cigányból jó munkás válhat, bizonyítja a kecskeméti baromfikopasztó sereg. A hivatalos hatóságon múlik, hogy lassan ez a népréteg munkás, szorgalmas osztállyá változzék. ... Lassan kiűzik a Cigány városból is a munkaiszonyt, és az anyaváros lakói beállnak a város munkás csoportjába. Ezért is kell, hogy emberi hajlékot teremtsünk, biztosítsunk számukra” - olvashatjuk egy korabeli újságcikkben.10 A XX. század folyamán bizonyos munkahelyeken szinte kizárólag csak cigányok dolgoztak, ilyen volt pl. az említett kecskeméti baromfifeldolgozó, az ötvenes évektől közismert nevén Barnevál. Vágás, kopasztás, tisztítás volt a feladatuk, és „mellékesen” a tollfeldolgozást is megkapták. A hatvanas években kezdődött fejlesztések, a félautomata gépsorok beállítása miatt sokan elvesztették ezt a korábban stabilnak látszó munkalehetőséget. A város nagyobb üzemei közül a Reszelőgyár, a Cipőgyár, a Lakatosipari Vállalat, majd Fémmunkás Vállalat tudott felvenni közülük munkásokat, korlátozott számban. Szezonális munka volt a környező tsz-ekben a gyümölcsszedés, borsószedés és egyéb betakarítási munkák. Alkalmilag még hasznát vehették pl. a vályogvetés tudományának. A házalás, fémgyűjtés, zsibpiaci árusítás csak kevesek számára nyújtott megélhetést. Bizonyos munkákat a cigányság körében élő hiedelemvilág miatt nem vállaltak, pl. a Temetkezési Vállalathoz egyetlen cigány sem jelentkezett munkára. A hatvanas évektől egyre nagyobb súlya lett a cigányság iskolai oktatásban való részvételének. A hajdani cigánytelepet elhagyó, a felemelkedésre és ezzel egyúttal az asszimilációra törekvők számára létkérdés volt új, tanult szakmák elsajátítása. Számos probléma és feszültség ellenére 1989/90-ig a cigányság társadalmi munkamegosztásban való részvétele sokkal jelentősebb volt, mint jelenleg. A szocialista nagyipar szétesése és a munkahelyek megszűnése leghamarabb a legkisebb településeken éreztette hatását, majd folyamatosan elérte a nagyobb városokat is. A Duna-Tisza közén, Bács-Kiskun megyében is megkezdődött a nagyarányú jelenkori migráció, amelynek egyik fő iránya Kecskemét volt. Az itt élő cigányság létszáma emelkedett, és nőttek a feszültségek is, hiszen a munkalehetőségek, és a cigányok számára adható lakások mennyisége nem nőtt a létszámukkal egyenes arányban. A rendszeres foglalkoztatásban résztvevők száma csökkent. TÖRTÉNELMI SORSFORDULÓK, HAGYOMÁNYOK ELVESZTÉSE A XX. századi történelem megpróbáltatásait a többségi magyar társadalomhoz hasonlóan a cigányság is átélte és megszenvedte. Egyes időszakokban a cigányság egészére az átlagosnál nagyobb figyelem irányult. 10 Kecskemét és Vidéke 1939. január 30. 29
