Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)
Szojka Emese: Fülep Lajos néprajzi gyűjteményének gyarapodása Baján 1922-1927
is átültetni képes széleskörű, a város társadalmi életében kifejtett munkásságáról.15 A nagybecskereki rajztanár sok szálon futó tevékenységéről itt csak annyi álljon, hogy a millenniumi szabadtéri falu létrehozásában, a Torontál megyei szerb és német lakóporta tárgyainak összegyűjtésében Jankó János fő megyei segítsége Streitmann Antal volt. A tanár a néprajzi tárgy-gyűjtő munka mellett részt vett a megyei monográfia etnográfiai leírásainak elkészítésében is.16 Figyelemre méltó, hogy a kiállítási szerb ház berendezésének textíliáit Melencén gyűjtötték, ugyanabban a faluban, ahonnan Fülep szerb szádaszőttesei is származtak.17 A gyűjtemény bánáti eredetű tárgyaihoz tartozik még néhány, színviláguk és díszítési stílusuk sajátosságai alapján idesorolható húsvéti tojás is.18 A fekete alapozású, több rétegben festett, élénk színű tojások dekoratív szépsége, különleges motívumkészlete kapcsán jegyezték fel a XX. század elején, hogy míg a Torontál megyei magyar és német falvakban a tojásfestés hagyománya már kiveszett, addig az ott élő szerbek körében még elevenen élt a népszokás, festésükre egy-egy ügyes kezű asszony szakosodott.19 Fülep bánáti tárgyaival egy időben, gimnazista évei alatt gyűjthette erdélyi népi használatú tárgyait. Innen származnak a késő habán és szász bokályok, a zilahi cserépedények és egy vésett, geometrikus motívumokkal díszes mosósulyok. Az életrajzi adatokból ismert, hogy a nyarakat Székelyvaján, egy Marosvásárhelyhez közeli kis faluban töltötte, ahol nagybátyja volt a református lelkész. Az itt szerzett élmények, a falusi életmódról nyert idealizált kép, a népi kultúra megkapó szépségű tárgyai, különösen a székelyföldi faépítészet változatos díszítőmotívumokban gazdag, mégis egyöntetűnek ható stílusa keltett benne maradandó vonzalmat az erdélyi táj és népművészet iránt - ahogy erre később visszaemlékezéseiben többször utalt.20 A tény, hogy Fülep Lajos gyűjteményének erdélyi tárgyait, különösen a kerámiákat mindvégig magánál tartotta, otthoni környezetében ezekkel vette körül magát, különleges ragaszkodásának jellemző bizonyítékai. A gimnáziumi évek alatt megalapozott néprajzi gyűjtemény Fülep későbbi életszakaszában fejlődött igazi karakterrel rendelkező és mennyiségében is jelentős kollekcióvá. A gyűjtemény érdemben történő továbbfejlesztésére önálló egzisztenciára és megfelelő lakáskörülményekre volt szükség. Választott hivatása a lelkipásztorság és a vidéki életmódjó lehetőséget biztosított néprajzi tárgyak iránti érdeklődésének kibontakoztatására. A fővárostól távol eső, falusi és kisvárosi helyszínek, 1920-tól kezdődően Dombóvár, Medina, majd Baja jelzik az elképezésének megfelelő működési tér és vallási közösség keresésének sűrűn egymást követő állomásait. A gyűjtemény szempontjából Baja volt az első olyan szolgálati hely, ahol már nem kellett szűkös lakásgondokkal küszködnie. A belváros szívében a Deák Ferenc és a Petőfi 15 Fülep Lajos korai írásai, melyekben a rajztanára kezdeményezte rendezvényekről, főképpen a városi rajzés műipari kiállításokról számolt be, a Nagybecskereki Hírlapban jelentek meg (TÍMÁR Árpád (szerk.) 1988. 19; 21-25.). 16 O írta a Borovszky-féle Torontál megyei monográfia „Vármegye népe” c. fejezetének magyarokról, szerbekről és románokról szóló fejezetét (NÉMETH Ferenc 2000. 40.). 17 JANKÓ János 1989. 105-110. Sajnos a gyűjtemény legkorábbi rétegéhez sorolható, ma már egyre inkább növekvő értéket képviselő tárgyaiból egyetlen darab sem került a múzeumba. 18 Például a Néprajzi Múzeumban őrzött 52.71.272. leltári számú tojás tartozik ide. A torontáli szerb tojásokból eredetileg több is lehetett a gyűjteményben, az idők során ezek valószínűleg megsemmisültek. 19 CS. SEBESTYÉN Károly 1913. 120-134. 20 DIZSERI Eszter (szerk.) 2003. 29-31. 182
