Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)
Kustár Rozália: Bácskai németek Érsekhartán
tonna nyers paprikát lehet leszárítani. A paprikaterméstől függően tíz-tizennégy napig szárítanak. Ha szükséges a szomszédoktól, rokonságtól vásárolnak is. Martonoson a háziipari jellegű paprikafeldolgozást mára egyre inkább kiszorítja az automatizált, nagyüzeminek számító feldolgozás. A feldolgozó üzem fejlettsége az automata szárítórendszer fejlettségétől függ. Ezekben az üzemekben a kalocsai paprikafeldolgozótól és egyéb, Magyarországon szárítással foglalkozó vállalatoktól vásárolt szárítót használnak. Hat nagy feldolgozó van a községben: „Telek paprika”, „Delikates”, „MD Martonos”, „SD Martonos”, „Pannon paprika” és az „MC Martonos”. Adatközlőink becslése szerint évente együtt, összesen mintegy ezerötszáz-kétezer vagon szárazanyagot, azaz őrleményt állítanak elő. Bite István családja hetven éves tradícióval rendelkezik a paprikatermelés és feldolgozás területén. Habár az 1980-as években naponta hetven-nyolcvan mázsa paprikát tudtak feldolgozni, az 1990-es évekre ez a kapacitás kevésnek bizonyult. 1994-ben vásárolták meg az első automata szárítót, majd az üzem bővülésével 1998-ban egy másik szárítót is beállítottak. Mivel az üzemet közösen működtették testvérével, 2002-ben úgy döntöttek, hogy fele-fele arányban felosztják az üzemet. A két üzem ma is kisegíti egymást, ha kell nyersanyagellátás, ha kell az értékesítés területén is. „Nem szeretnék dicsekedni, de a hetven éves tradíció nagy büszkesége ez az eredmény, amit elértünk mi ketten az öcsémmel” - mondja Bite István.14 A feldolgozó üzemek a biztos nyersanyagellátás érdekében szerződést kötnek a termelőkkel. Ez legtöbbször ugyan csak szóbeli megállapodás, de ez is elég ahhoz, hogy a többéves üzleti kapcsolatok zavartalanul működjenek. Egy-egy feldolgozó két-háromszáz holdra köt szerződést. Néhány feldolgozó, hogy segítse a termelőt és a paprika minőségét is biztosítsa, maga adja a vetőmagot, melynek árát ősszel a termésből vonják le. Ok maguk a vetőmagot Horgoson vagy Magyarországon veszik. A rászorultabb gazdálkodóknak műtrágyát, sőt még készpénzt is adnak, hogy minél nagyobb terméseredményeket érhessenek el. A martonosi gazdaságok kisparcellái már nem képesek ellátni az üzemeket paprikával, így a feldolgozók távolabbi termelőkkel is kötnek szerződéseket. Ennek következtében új termelői tájkörzetek alakultak ki. Legtöbben Fölsőhegyesről, Magyarkanizsa környékéről szerződnek. Az ottani talajok még nem váltak paprikaunttá és a termőterületek is nagyobbak. Itt nem ritka a tízholdas parcella sem. A kiépített csatornahálózatból öntözni is tudnak. A technológiai fejlődés ellenére azonban Martonoson a mai napig a legjellemzőbb a kisparcellás termesztés. Ez egyrészt a birtoknagyságtól, másrészt a rendelkezésre álló munkaerőtől függ. Nagyon sokan a kosárfonásból éltek, illetve a kosárfonó szövetkezet megszűnése után az azt fölváltó seprűkötő műhelyben találtak megélhetést.15 A háziipar fokozatos leépülésével párhuzamosan egyre több család fogott neki a paprikatermelésnek, hogy ne kelljen napszámba járni. A legtöbb család, ha kis területen is, de a munkahely mellett ma is termel paprikát.16 14 Bite István (1937) 15 TANDARI Erzsébet 2006. 240. 16 Itt szeretnénk köszönetét mondani adatközlőinknek, kik nagyban hozzájárultak gyűjtőmunkánk eredményességéhez. Külön köszönjük Tandari Erzsébet segítségét. A tanulmányban felhasználtam Sőreg Csilla középiskolai tanuló: „A fűszerpaprika története Martonoson és környékén” c. dolgozatát. Köszönet érte. 163
