Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)
Zorn Antal: Újabb adatok és tények az észak-bácskai németek deportálásáról
Szovjetunióban a megszállók 1 710 települést, 70 000 falut romboltak le. 25 millióan maradtak fedél nélkül, évekig földkunyhókban, istállókban vegetálva. A lebombázott, kirabolt gyárakban nem maradtak gépek, amelyeken dolgozni lehetett. A szovjet embereknek nem volt ruhájuk, s mint az 1946-ban milliós áldozatot követelő, részben mesterségesen keltett éhínség megmutatta, ennivalójuk sem. A munkásszállásokon, diákkollégiumokban nem tudták pótolni a kitört ablakokat, ezért számos helyen elfagyott a vízvezeték. Tisztálkodási lehetőség hiányában Szovjetunió-szerte terjedtek a fertőző betegségek. A valóban borzalmas veszteségekre, a súlyos helyzetre hivatkozva a szovjet hatóságok egyrészt kártérítés, kárpótlás, jóvátétel címén szabályosan végigrabolták a háborúban vesztes (sőt, nyertes) államokat. Európából négy égtájáról ezerszámra indultak a vasúti szerelvények, repülőgépek a szovjet városok felé a leszerelt gyárak gépeivel, az élőállatokkal - köztük a Közép-Azsiába szánt 3 000 tevével -, a német találmányi hivatalok teljes adattárával. Politikailag, gazdaságilag, de a kül- és belföldi propaganda szempontjából és lélektanilag is e jóvátétel részét kellett, hogy alkossa az idegen államok polgárainak a szovjet újjáépítésben való részvétele.4 ÍGY TÖRTÉNT A BÁCSKÁBAN Magyarországon a 2. és a 3. Ukrán Front által megszállt területek parancsnokságának 1944. december 22-én kelt 60. számú parancsa általános meglepetést keltett, ugyanis az államközi egyezmények nem tartalmazták a polgári személyek idegen országokba történő munkavégzését.5 Az 1945. január 20-i szovjet-magyar fegyverszüneti szerződésre sem hivatkozhatott egyik fél sem, mert a magyarországi németekről, háborús bűnösökről csak az alábbi két pontban határoztak: „Magyarország közre fog működni a háborús bűncselekményekkel vádolt személyek letartóztatásában, az érdekelt kormányoknak való kiszolgáltatásban és az ítélkezésben”, valamint a magyar kormány „kötelezi magát, hogy haladéktalanul feloszlatja a Magyarország területén működő összes Hitler-érzelmű, vagy más politikai, félig katonai és egyéb politikai szervezeteket, amelyek az Egyesült Nemzetekkel szemben ellenséges propagandát folytattak és a jövőben sem tűri meg ilyen szervezetek felállítását.” Ezekben pedig polgári személyekkel kapcsolatos retorzió tehát nem szerepel. Mindezek ellenére a parancs összhangban volt a szovjet Állami Honvédelmi Bizottság 7161. számú határozatának hat nappal korábban - 1944. dec. 16-án - kiadott 10. pontjával. A fentiek végrehajtásában közreműködő magyar országos és helyi hatóságok feladatait tartalmazó Ideiglenes Nemzeti Kormány belügyminiszterének rendelete azonban csak 1945. január 5-én került kiadásra.6 A két rendelkezés kiadása között két hét telt el. A magyar hatóságok hivatalosan a szovjetek eljárásáról nem tudtak. Viszont a német személyek összegyűjtése információink szerint már 1944 karácsonyán megkezdődött. A szovjet katonai hatóságok járási parancsnokságaik révén nekiláttak a modern rabszolgák gyűjtéséhez. A megszállók azon-4 GEREBEN Ágnes 2004. 5 ZORN Antal 2010. 227. 1. sz. melléklet. 6 BM. 5005/1945. sz. rendelete. 130
