Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)
Ferkov Jakab: A Mohácsi-sziget nyugati részének benépesülése
építését pedig megtiltotta. A program keretében épült meg Dunafalva, Sárhát valamint a nagybaracskai út kandai kiágazása feletti részben, a Paprét, Papkert és Szamóc tanyacsoportok találkozási területén Újmohács. Mindez egyébként egybevágott a hatalom azon törekvéseivel is, melyek a mezőgazdaság kollektivizálására vonatkoztak. Az egykori tanyalakók többsége ezeken a településeken kapott lakhelyet vagy Mohácsra költözött, de a társadalmi átrétegződéstől a külterületek sem voltak mentesek. Mindezek következtében a szigeti tanyák gazdasági jelentősége a városi lakosok számára sokat veszített, és ezután inkább csak a városhoz közeli zártkertesített sávban tartották fenn a sertéshizlalás, baromfitenyésztés, kertészkedés, kukoricatermelés és egyre ritkábban tehéntartás céljából a tanyákat. Az adókönyvekből kigyűjtött adatok szerint 1971-ben már csupán 104 városi lakosnak volt adóköteles tanyája, de a tulajdonosok mintegy 80%-a még mindig Mohács északi feléből, azaz a sokác városrészből való volt, bár egykori révük, a sokácrév már csak nevében létezett, illetve létezik ma is.16 A szigeti dűlő A városi lakás helye északi városrész (sokác negyed) déli városrész Összesen Papkert 36 tanya 2 tanya 38 tanya Porond 2 tanya 0 tanya 2 tanya Sáros 4 tanya 4 tanya 8 tanya Élesd 3 tanya 0 tanya 3 tanya Alsókanda 16 tanya 2 tanya 18 tanya Felsőkanda 10 tanya 0 tanya 10 tanya Összesen 35 tanya 6 tanya 41 tanya 2. táblázat A Mohácsi-sziget nyugati oldalán lévő adóköteles tanyák száma tulajdonosaik városi lakásának fekvése szerint 1971-ben (ERDŐSI Ferenc - LEHMANN Antal 1974. 340.) Végül Ete János, a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeumban fellelhető gyűjtése alapján nézzük meg, hogyan is éltek a szállásokon. Az adatközlő, Pavkovics Jánosné (1898) mohácsi lakos volt és többek közt a következőket mesélte: „Az én anyósom meséli, hogy az ő apósa a szigetben lakott és mindig csak halászott és szárította a halat. Egyszer csak üzent, hogy jöjjenek, mert nagyon kell már jönni és hozzanak pálinkát, egy litert. Anyám ment, de rossz ruhát is vitt magával, mert hasig is kellett a vízbe gázolni: tarisznyát a fejére és neki a víznek. Néhol hasig ért, néhol meg bokáig. De csak addig tartott, ameddig mesélem. Nem volt messze és néhol szárazon is ment, azért nem kellett csónak. Bemén anyám, a gang tele lógó dohánylevéllel, a szobában apósa az ágyon feküdt és pipált.- Jaj bábó, minek üzent értünk? A bákó gondban van, hogy mi a baj. Mire ő a következőt mondta:- Hoztál-e pálinkát?- Hoztam egy litert.- No, akkor nincs baj. Add ide és menj a padlásra, majd meglátod, miért hívtalak. 16 ERDŐSI Ferenc - LEHMANN Antal 1974. 339-340. 126 T
