Kothencz Kelemen (szerk.): Sarjadó sorsok. A 8. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2011. július 14-15.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2012)
Beszédes Valéria: Úrnapja Moholon. Az egyéniség szerepe a szokásmodell alakításában
Feltételezzük, hogy a vallási népénekek kitűnő énekeseit találta még itt a kilencvenes években is Danyi plébános úr. Az az elképzelése, melyet Csonoplyán már kipróbált, hogy a hagyományokat hasznosítsa a vallási élet megszervezésében, itt termékeny talajra talált, mert a moholiak napjainkban is mélyen vallásosak. A gyalogos zarándokút szervezésével kezdte, előbb Szegedre mentek a fatimai Szűzanya szobrát köszönteni. Mivel az út jól sikerült a következő évben Doroszlóra is gyalog indultak. Azóta is gyalog járnak, a négy napos útra mindössze egy traktor kíséri a zarándokokat. A másik vajdasági magyar folklórkutatás számára fontos tevékenysége volt a kilencvenes években a regionális betlehemes találkozó megszervezése. Sajnos ennek az eredményeit eddig még senki sem összegezte. A búcsújárás és a betlehemezés a helyi tradíció megújítása alapján történt. Az úrnapi körmenet átalakítása teljesen idegen volt a moholi környezetben, ennek ellenére azt az ott élő közösség elfogadta. Ahogy adatközlőinktől megtudtuk, az oltári szentség megünneplése a kilencvenes években már nagyon halovány volt a faluban, végső ideje volt az újításnak. Korábban Moholon is állítottak, lombsátor oltárokat a falu főutcáján, a templom szomszédságában a négy égtáj irányában. A körmenet a második világháború végéig a falu szűk központjában haladt: a Gránic határolta. Állandó kápolnák nem voltak. Amikor megtiltották köztéri vallásos megnyilvánulásokat, akkor az oltárokat a templom hatalmas udvarában állították fel, az ünnepséget gyakran elmosta a nyári zápor, csütörtök munkanap volt, a korábbi szép ünnep az ezredvégre jellegtelenné vált. A virágszőnyegek készítésével, új elemmel gazdagodott a mise, korszerűbbnek tűnt, jobban szólt a ma emberéhez, annak ellenére, hagyományos néphagyomány szívós logikáját a szőnyegek készítésében is nyomon követhetjük. A moholi hívek 1991 óta öt szőnyeget készítenek. A központi oltár elé, a két mellékoltár, valamint a templomhajó végében a padsorok befejezésénél két ideiglenes oltár állítanak fel: oltárképekkel, feszülettel, gyertyákkal természetesen sok-sok virággal. A templomtérbe már nem visznek be zöldágakat, ehhez még ragaszkodtak a csonoplyaiak, Moholon erre már nem volt szükség. Az ezred végre megszokták, hogy nincs az égtájak irányában áldás, ezért már lényegtelen az oltárok tájolása, a két mellékoltárral egyvonalban készül el a két ideiglenes oltár, a lényeg az, hogy meglegyen a négy állomás. A virágcsokrokkal helyettesítik a korábbi lombsátrakat, ugyanis a virág kompozíció két oldalára sok-sok vázába virágcsokrok kerülnek, a templomba már nem illik a koszorú, nincs is hova tenni. Egyfajta versengés is van, kinél van több, szebb virág. A csokrok végeredményben a zöldágakat, a koszorúkat helyettesítik. Ahogy korábban kiemeltem, ebben a korszerűnek tűnő formában is fellelhető a szívós néphagyomány: bajelhárítónak a közösség tagjai a zöldágak, koszorúk helyett az oltárok virágait viszik haza a körmenet után. A virágkompozíciók másnapig maradnak a templomban. A szőnyegek elkészítésében egyben másban is korábbi hagyományt követik, akik korábban a tábori oltárokat készítették, azok most a templomot díszítik az ünnepre, anyáról leányra száll ez a tisztesség. Az is világossá vált ottlétünkkor, hogy minden oltárnak megvan a gazdája: ő a szervező, rendezi a virágokat, azt hogy milyen szimbólumot raknak majd ki, úgy tűnt közösen beszélik meg. Az oltárok helyének is meghatározott a rendje: ugyan az a csoport rendezi a Mária, illetve a Jézus szíve oltár, valamint a két ideiglenes mellékoltárt is. A már két évtizede kialakult sorrenden nem változtatnak. A virágszőnyegek szimbólumait évenként váltogatják, azt is viszont megbeszélik: egy adott évben ki milyen témát választ. A főoltárelőtti szőnyeg motívuma az minden évben azonos, oda koronás magyar címer kerül, kifejezve ezzel is magyarságukat: itt kezdődik a körmenet, 107
