Rosta Szabolcs szerk.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka (Kiskunfélegyháza, 2009)
Hatházi Gábor: A déli Kiskunság 14-15. századi kincsleletei és azok lehetséges kun vonatkozásai
I1AT11ÁZ1 G ABOR: A DÉLI KISKUNSÁG 14-15. SZÁZADI K1NCSLELETE1 ÉS AZOK LEHETSÉGES KUN VONATKOZÁSAI gától (pl. Geszt, Esztergom-Kőláb, Zalaszentgrót, Szabadbattyán). 3'' A kiskunsági kincsekhez visszatérve: plasztikusan rajzolódik ki korai rétegeik idegensége a magyar viselethez, de még a tezaurált értékek összetételéhez képest is (pl. köpűs és az Svégű hajkarikák hiánya). Ennek a fordítottja is igaz: a nyugatias magyar kultúrát a kiskunsági kincsek 13. századi-14. század eleji rétegében, csupán a fehértói és kelebiai nagyméretű palástcsatok (2. kép 6., 6. kép 4.), a kelebiai köriratoskereszt vésetű fejes gyűrű (6. kép 2.), és az öntött „oroszlános" palástveret-pár (6. kép 1.) képviselik." 7 Vagyis a fehértói, bodoglári és kelebiai kincseket nem csak előkerülés helyük (mely a kun Csertán nemzetség, majd a 15. századtól abból kialakuló Halas-szék területe), 5 8 nem is csupán behatárolt vagyoni helyzetre utaló ékszermennyiségük és minőségük, hanem a bennük kimutatható korai, keleties öltözködéshez igazodó, erős balkáni-bizánci hatásokat hordozó alapréteg is „gyanússá" teszi a kun értelmezhetőség szempontjából. A jászok és kunok kelet-európai korszakának — politikai, kereskedelmi és kulturális értelemben egyaránt — igen erős bizánci kapcsolatai közismertek. Legyen szó Moldva és Havasalföld jelentős jász és kun népesültségéről, az orosz vagy AlDuna vidéki határok és a Krími kolóniák kérdéséről, vagy a kunok szerepéről az Asen-féle II. bolgár cárság kialakulásában, mint ahogy az 1246-ban Magyarországon végleges hazára lelt jászok és kunok is a Balkánról érkeztek.A Kárpát5 6ZSÁMBÉKY 1983, 105-106., 1-2. kép. A Szabadbattyán-Somló dombi leletek kincsként való értékelését egyértelművé teszi, hogy az ékszereket egy "sziklasírban", ezüst tálakkal és pénzekkel — köztük IV. Béla CNH I. 256. denárával — együtt találták. HAMPEL 1882, 146. Elrejtése az 1274. évi Fövenyi csatával függhet össze. Irodalmának összefoglalása és a keltezési kérdések tisztázása: KULCSÁR 1996, 259. 5 7 HATHÁZI 2005, 72-74., 112-117. további irodalommal és 57., 112., 116. kép, 2. tábla 4., 4-5. tábla. ^ A Csertán nemzetség és a Halas-szék történetéről összefoglalóan, további irodalommal: GYÖRFFY 1987-1998, III. 530-31.; 1990,299.; PÁLÓCZI HORVÁTH 1974, 249.. 254-55.; NAGY SZEDER 1923.; 1926.; HALÁSZ-JANÓ 1965,32-62.,; HATHÁZI 2000, 174-190., 214-255.; 2006, 1 12122. 5 9 A Kárpát-medencei pogány kun temetkezések bizáncias rétege kapcsán: PALOCZI HORVÁTH 1994, medence belső területein még plasztikusabban ütközik ki, hogy a bizánci kulturális hatások milyen jelentős mértékben épültek be többrétegű anyagi kultúrájukba, s ennek intenzitása a befogadó magyarsághoz képesti „másság" egyik jellemző vonása lehet. Kincseink 14. századi második-harmadik rétegét már helyi, gótikus ötvösmunkák (pl. csésze, préselt díszlemezek, gyűrűk, gombok) határozzák meg. Mindez a kun asszimilációt, a magyarságba való fokozatos betagolódást tükrözi, lényegében egyetlen ékszertípus kivételével: ez pedig a már vázolt boglárok köre, mely — úgy látszik — a többi, lassanként "kikopó" bizáncias viseleti elemnél tovább élt. Látható, hogy a kincsleleteink 14. századi példányai már gótikus veretekből készültek. (3. kép 2-4., 19. kép 2-3.) 6 0 Sokszor igen nagy a kontraszt e lemezek finom megmunkálása, és a hátlapjukra utólag szerelt kapcsolószerkezet primitív minősége között. (17. kép 1.) Ezen esetekben a hajdani tulajdonosok — miután balkáni vagy AlDuna vidéki beszerzési csatornáik a Kárpátmedencébe költözéssel megszűntek — a vereteket immár helyi, esetenként (ilyen lehet a fehértói majuszkulás boglár-pár) kimutathatóan erdélyi és felvidéki szász (pl. Igló, Nagyszeben) műhelyek készítményeivel pótolták, melyeket „házilagosan" alakítottak át saját igényük szerint. (19. kép 4.) 6' E szempontból is érdekes a kelebiai kincs csillag alakú, gyenge nívójú csüngője. (19. kép 5-6.) 62 Házilagos előállítása, szerkezete, a hátlapra utólag felszerelt huzalfüle sok tekintetben rokonítható a boglárokkal. Jóllehet egyes alkatrészei (pl. díszítő plakett) a korát kétségkívül a 14. századra helyezik, felvethető, hogy ebben az esetben is egy archaikusabb viseleti elem továbbélésével állunk szemben. Az eddigi vizsgálatok arra vallanak, hogy a csüngők megint csak bizánci eredetű (vagy annak hatása alatt álló orosz, moldvai, havasalföldi 153-160. A balkáni vonatkozások rövid történeti öszszegzése: KOVÁCS 2002, 140., 2.j., monografikus feldolgozása az Arany Horda politikai keretei közti időszakra is kiterjedően: VÁSÁRY 2005. 6 0 HATHÁZI 2005. 82-87. és 71-72., 74. kép. 6 1 BENKŐ 2002, 174-175., 436-437.. III. 55-56.; HATHÁZI 2004, 146-147. 6 2 HATHÁZI 2005, 115-116. további irodalommal és 115. kép, 2. tábla 1., valamint lásd 50-51 .j. 79
