Rosta Szabolcs szerk.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka (Kiskunfélegyháza, 2009)

Köszöntő

Köszöntő Horváth Ferenc köszöntése Kiskunfélegyháza, 2008. május 23. Cs ingül fejedelem ifjabb testvéréhez, Csengelhez. Kedves Öcsém, Csengel! Immár 769 éve, hogy eltávoztál őseid földjéről és a magyarok pusztaságára költöztél. Én már akkor nem voltam az élők sorában, az Örök Kék Ég kegyéből azonban nemzetségein és népem sorsát azóta is figyelemmel kísérem. Tudok róla, hogy hűséget esküdtél a magyarok királyának, és amikor a mennyei legelőkre költöztél, vezérhez illő módon temettek el, Sari nevű sárga lovaddal együtt. Örökkön atyáid és testvéreid körében, az ősök honában lehetnél, egy idő óta azonban újra földi dolgokkal foglalkozol. Pontosan 10 esztendővel ezelőtt történt, 759 évvel a magyar pusztaságra költözésed után, hogy szál­lásod környékét nagy gépek dúlták fel, azt mondták, utat építenek. A gépek nyomában jött egy ember, aki a földet vizslatta, rábukkant a te csontjaidra és a lovad csontjaira, azokat kikaparta a földből és bevitte egy nagy kőpalotába, ahol ládákba és polcra helyezte. Ezt látván, harag fogott el, le akartam küldeni egy égi tüment, hogy zúzza ízzé-porrá azt a palotát és azt a tudós embert. De akkor unokatestvérem, Szejhán vezér tudod, akinek a lánya a magyarok későbbi királyát szülte - lebeszélt erről, mondván, hogy ő élt a magyarok között, nem rossz emberek, egyébként is távoli rokonaink, nézzek utána, mi a célja e bölcs ember fura tevékenységének. Sikerült megtudnom, hogy ez a bölcs nagy híresség a saját hazájában. A magyarok nyugati gyepüjénél, Óvár városában született, 709 esztendővel az után, hogy Te és néped a pannóniai pusztaságra költözött, a Horváthok nemzetségéből származik és a Ferenc óvónevet viseli. Amikor felcseperedett, elvégzett jó iskolákat, majd Szöged városában bölccsé avatták. Elég különös mesterséget választott: amit régi népek elföldeltek, azt kiássa, letisztogatja, polcra helyezi. Ezt tette Veled is, sisakoddal, páncéloddal, lovaddal és ezt teszi mindenféle 6000 éve kihalt népekkel. Egyébként jó ember. Méltóképpen ápolja né­pünk emlékét, vastag tudós könyveket ír rólunk. Megenyhültem irányában, kedves Öcsém, de teérted aggódom. Amióta tested maradványait kiszedték a földből, lelked sem nyugszik meg. Árnyékként követi ezt a bölcs Horváthoglut, attól tartok, előbb-utóbb belé költözik. Talán erre mégsem vetemedsz, hiszen betartod az ősi kun törvényeket. Azért írok. hogy mivel lépten-nyomon ezzel a bölcs Horváthogluval vagy, elárulhatsz neki néhány titkot nemzetségünk történetéről. Például hiába keresi a kör másik felét, nem fogja megtalálni. Tudniillik amikor Alpra vezér kijelölte alvezérei szálláshelyét, több vitézünk éppen külországban kalandozott. Egyi­kük Stájerországban, aztán ott is maradt, elvett egy Berta nevű stájer nőt. Volt, aki azért nem jött haza, mert Itáliában járt vagy Bulgáriában. így a kör sose lett egész. Vannak más dolgok is, amelyekről meg tudod világítani elméjét e jóravaló bölcsnek, hogy népünk története végre kerek egész legyen. Hallom, 60 nyarat és telet élt meg Horváthoglu Ferenc, kívánom neki minden kun ősök nevében, legyen hosszú életű a földön, de Te, drága Öcsém, térj vissza minél hamarabb az ősök Hónába, foglald el újra helyedet körünkben. Pálóczi Horváth András 7

Next

/
Thumbnails
Contents