Rosta Szabolcs szerk.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka (Kiskunfélegyháza, 2009)

Fodor István: A sírszobrok szerepe a kunok halottas szokásaiban

FODOR ISTVÁN: A SÍRSZOBROK SZEREPE A KUNOK HALOTTAS SZOKÁSAIBAN említhetjük továbbá, hogy a szobrokat — lett lé­gyenek azok kőből vagy fából — minden bizony­nyal még maguk a kunok összetörték, vagy elte­mették. Az áldozóhelyeknek három fő típusa különíthető el: a gödörbe állított szobrokkal jellemezhető tí­pus; a felszínen kialakított áldozóhely és végül a tetővel ellátott emlékhely. Ma még nehezen ma­gyarázható e variánsok egykori szerepe és funkció­ja. A szakirodalomban felmerült, hogy e típusok az egykori kun társadalom különböző rangú csoport­jai számára készültek. 2" E feltevés mindenképpen jogos, ám beigazolni az eddigi régészeti leletek alapján lehetetlen. Annyi azonban mindenképpen bizton elmondható, hogy az emberáldozattal kísért halotti emlékünnepek csak a társadalom vezetői­nek jártak ki. Ma még nehezen válaszolható meg az a kérdés is, hogy amennyiben az áldozóhelye­ken lévő szobrokat még maguk a kunok semmisí­tették meg, hogyan maradtak meg épségben a szobrok százai egészen a 18-19. századig. Ezek­nek a faragványoknak más szerepük lehetett, vagy — ami jóval valószínűbb — voltak olyan emlékhe­lyek is, ahol a szobrokat nem tették tönkre? Ma­gam úgy vélem, ez utóbbi feltevés járhat közelebb az igazsághoz. A számos, ma még nyitott kérdésre bizonyára — legalábbis részben — választ adnak majd az eljö­vendő, alapos megfigyeléssel kísért régészeti feltá­rások. Némely probléma megértéséhez azonban alighanem az is hozzásegíthet bennünket, ha meg­kíséreljük megérteni az egykori áldozóhelyek megépítésének célját, amire számos kísérlet tör­tént. 2'' Magam azoknak a nézetét osztom, akik úgy vélik: ezekben az építményekben — ugyanúgy, mint a belső-ázsiai türk áldozóhelyeken 2 — azo­kat a halotti emlékünnepeket ülték meg, ahol hitük szerint maga az elhunyt (pontosabban annak sza­bad lelke) is részt vett, néki hoztak áldozatokat, ő is evett-ivott a földi rokonsággal és barátokkal. Ehhez csatlakozva magam úgy vélem, a régi tür­2 5 GUGUEV-MIROSINA 2002, 61. 2 6 Áttekintésüket Id. NAROZSNIJ 2003, 252., 270. 2 7 Vő. FODOR 1970.; VOJTOV 1996.; GORBUNOV­TYISKIN-ERDENEBAATAR 2007. 2 8 (Ld. KUBARJOV 1981, 76.; GURKIN 1998, 35-36, további irodalommal.) köknél és kunoknál — de számos más steppei népnél is — általános lehetett az a kettős lélekhit, amelyet a kiváló észt vallástörténész, Ivar Paulson figyelt meg Észak-Eurázsia népeinek hitvilágá­ban. 2 9 Eszerint az embernek két lelke van, a testié­lek, amely a mellüregben lakik s addig él, amíg az ember lélegzik (ezért „lélegzet-lélek"-nek is neve­zik), a másik pedig a szabad lélek, vagy árnyéklé­lek, amely a fejben tanyázik, s álom alkalmával el is hagyhatja a testet. Ez a lélek nem enyészik el a test halálakor, hanem egy ideig még tovább él a földön, a rokonok körében, felügyel arra, hogy a halottat méltóképpen búcsúztassák el, emlékének gondját viseljék. Ha ezt nem teszik az élők. akkor bosszút áll, szerencsétlenséget hoz a családra, álmukban visszajár, kísért. E hiedelem nyomai máig fellelhetők egyes közép- és belső ázsiai né­peknél. Ott a férj halála után az özvegy elkészíti a halott bábúját, vagy ruháját egy lándzsára aggatja fel, amit a sátor közepébe tűznek. A bábú helyet kap az asztalnál étkezéskor, éjjel az özvegy ágyába teszik. Ez tehát a halott szabad lelkének burka, amely egy ideig őt helyettesíti az élők között. En­nek neve a török népek körében tul, ami özvegyet jelent. Bizonyos idő (általában egy év) eltelte után ülik meg a legfontosabb halotti emlékünnepet, a nagyszámú rokonság, barátok és ismerősök részvé­telével. Ekkor búcsúznak el végleg a halottól, felöltöztetett lándzsáját, vagy bábúját összetörik és elégetik, vagy kiviszik a temetőbe s a sír földjébe szúrják a lándzsát, a halomba beássák a bábút. Ekkortól megszűnik a gyász, hitük szerint a halott árnyéklelke is követi a testet a másvilágra. '" Magam úgy vélem, hogy a sírszobrok a belső­ázsiai türköknél és a kelet-európai kunoknál a tul szerepét töltötték be, tehát az elhunyt árnyékleiké­nek burkai voltak. 1 1 Ennek van néhány régészeti 2 9 PAULSON 1958, 213-314. E hitnek a honfoglaló magyarságnál meglévő nyomairól Id. DIENES 1978.; 1978a. 3 0 Részletesebben ld. FODOR 2009. 3 1 A belső-ázsiai türk és a kun áldozóhelyek közt azon­ban van egy igen lényeges különbség: női szobrok csak a kunoknál fordulnak elő, ami talán itt a nők tár­sadalomban betöltött jelentősebb szerepével magya­rázható. Ugyanez a különbség figyelhető meg a nép­rajzi megfigyelésekből ismert tul és a kun szobrok kö­zött is, hiszen tult csak a halott férfiaknak készítenek. 53

Next

/
Thumbnails
Contents