Rosta Szabolcs szerk.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka (Kiskunfélegyháza, 2009)

Hakan Aydemir: Nyelvészeti megjegyzések a kun miatyánk Vincze-féle változatához

HAKAN AYDEMIR: NYELVÉSZETI MEGJEGYZÉSEK A KUN MIATYÁNK VINCZE-FÉLE VÁLTOZATÁHOZ Hakan Aydemir Nyelvészeti megjegyzések a kun miatyánk Vincze-féle változatához I. A kevés számú magyarországi kun nyelvemlék közül talán a legértékesebbek a "kun miatyánk" változatai, amelyek már a 18. század óta foglalkoztatják a szakembereket és nem-szakembereket egyaránt. Mándoky Kongur István kutatásai nyomán, a "kun miatyánk" és annak különböző mértékben torzult másolatai, illetve változatai körüli problémák ma már többé-kevésbé tisztázottnak és lezártnak tekinthetők. Azonban van még egy olyan változat, az ún. Vincze-féle miatyánk, amely az eddig ismert kun miatyánk változatoktól lényegesen eltér, s amely körüli problémák még nincsenek tisztázva, így jelen tanulmányban a Vincze-féle miatyánk és annak állítólagos kun eredete kerül vizsgálat alá. Az 1990-es évek végén kezembe került egy levél, amely a Kiskun Múzeum adattárában található, és amelyet a keceli illetőségű Nagy Sándor — aki a Bács-Kiskun Megyei Művelődési Bizottság tagja volt — írt 1974-ben Frick Máriának, a szegedi egyetemi könyvtár munkatársának.

1 E levélben arról számolt be, hogy "több éve, talán két évtizede" a kunszentmiklósi vasútállomás várójában három idősebb fért! arról beszélgetett, hogy őket kun származásukról faggatták a kunszentmiklósi tanácsházán, ahol a kun miatyánk szövegét egyes sorainál mindhárman más más szöveggel tudták és mondták el. Ennek kapcsán Frick Mária a válaszlevelében az eddig ismert kun miatyánkok mellett a jelen tanulmány tárgyát képező változatot is közölte több másolási hibával és a miatyánk egyik sorának kihagyásával, amely a magyar "miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek"-nek felel meg." A nyelvezete, valamint a benne találha' KM ltsz.: 74.5.1. " A válaszlevél bele van foglalva Nagy Sándornak abba az 1974. agusztus 12-én kelt levelébe, amelyet a megye valamennyi "kun" nevű helységének tanácsához is elküldött. tó arab és perzsa eredetű szavak sokasága miatt felkeltette ugyan érdeklődésem, de mégsem foglalkoztam vele, csak e konferencia apropójából vettem elő. A szövegben található sok arab és perzsa eredetű szó, valamint a kun nyelvre nem jellemző nyelvtani alakok miatt — mint például biz+i ~ bis+i 'minket', biz+e 'nékünk' (vö. oszm.-tör. bizi, bize) szemben a Codex Cumanicus biz+ni 'minket', biz+gä 'nékünk' alakjaival (vö. kun miatyánk-beli bízni, bizge) — teljesen egyértelmű volt, hogy nem egy kipcsak-török, vagyis nem kun nyelvű miatyánkról, hanem nyilván egy oguz típusú török nyelvűről van szó. így a végső eredetét illetően az oszmán-török vagy pedig egy másik oguz típusú török nyelv, a magyarországi uz jöhetett számításba. Már az elején ki kellett zárnom az oszmán-törököt mint nyelvi forrást egyetlen, de nagyon fontos és szilárd tény miatt, mert a 'megbocsátunk' jelentésű "bagisleorux" szónál (ld. alább a Vincze-féle miatyánk 7. sora végén) az -uq többes szám végződésnek -ux variánsa fordul elő/' Ez a végződés (jelen időben és az aorisztoszi -r- végződéssel) Kelet- és Közép-Anatóliában csak a 16. században kezdett tért hódítani, s ez időben és utána is ismeretlen volt Nyugat-Anatóliában, a Balkánon, valamint az oszmán-török irodalmi, illetve írott nyelvben.

4 Ezért nem lehetett az oszmán-törököre, mint nyelvi forrásra gondolni. így felvetődött munkahipotézisként az uz-török eredet kérdése. Ezzel együtt felmerült rögtön az a kérdés is, hogy egy oguz ill. uz nyelvű miatyánk hogyan fordulhat elő Magyarországon? Ráadásul tele van arab és perzsa szavakkal. Ez esetben ez lenne az első magyarországi uz nyelvemlék! ' Vö. törökországi nyelvjárási bilmörtix 'nem tudunk/nem tudjuk' (< bilmiyorux), Id. bővebben ADAMOVIC 1985, 163. " 4 Ld. bővebben ADAMOVIC 1985, 57 kk. 259