Rosta Szabolcs szerk.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka (Kiskunfélegyháza, 2009)
Baski Imre: A helynevek és a régészettudomány
BASKI IMRE: A HELYNEVEK ÉS A RÉGÉSZETTUDOMÁNY utótag akkor, ha a település a tatárjárás vagy a későbbi belharcok során elpusztult és a falu emlékét csak a romos egyház hirdette. Nos, ilyen típusú nevek főként az Alföldön fordultak elő. Bizonyító tényező az is, hogy a fél szó e jelentésének a szinonimáival is keletkeztek helynevek, méghozzá ugyanazon a területen, pl. Csonkaegyház [gondoljunk csak a soltszentimrei határban található Csonkatoronyra, amely szintén egy tempi omrom, B. I.], Likasegyház, Pusztaegyház, Romlottegyház, Töröttegyház. Összefoglalva, tehát a Félegyház helynevek közvetlenül egy-egy templomra utalnak, amelyek a 14-15. században a háborúk során elpusztultak, s hosszú ideig tartó romos állapotuk a névadást motiválta. E templomok a települések határában magányosan állhattak, mivel egyetlen példa sincs arra, hogy ezek az új Félegyház nevek korábbi helységneveket váltottak volna fel. 2 8 Ugyanezt tételezhetjük fel a kunszentmiklósi Főszögi külterület Gërëndëgyhàzi dűlő határrésznévben fennmaradt Gerendegyház (olv. Gërëndëgyhàz) [Vez.-Kurz. térképe, VIII. lap. 1895] helynévvel kapcsolatban is. A régi helytörténeti irodalomban ezt olvashatjuk róla: „Volt azonban Szentmiklósnak egy Szt. Miklósnak szentelt középkori temploma is a fölszögi katolikus temető helyén, az ún. 'Göröndégyházi' dűlőben." [vö. Illyés 1980: 23] A forrásban szereplő Göröndégyházi dűlő alakváltozatot magam sohasem hallottam. Az említett hely ma is a temető része, áll ott egy kereszt is nem messze a kápolnától és valóban, nem túl rég, sírásás közben valóban kerültek elő építőkövek ugyanott. A temető területének városon kívüli folytatása ma is a Gërëndëgyhàzi szék nevet viseli. Magát a helynevet régóta ismerem, de etimológiáját illetően nem volt határozott elképzelésem. Az nyilvánvaló volt, hogy a gerenda és az egyház szavakból kell kiindulni, de hogy milyen motiváció alapján és milyen jelentéssel keletkezett a név, az nem volt világos. Mező András imént ismertetett Félegyháza-e timológiáját olvasva azonnal rájöttem, hogy a mi Gërëndëgyhàzunk is ahhoz a helynévtípushoz tartozik. Ugyanúgy a vészes „török-tatár" időkben pusztulhatott el, a város szélén 2 8 MEZŐ 1979, 14-20. egy dombocskán állt, ahonnan messzire ellátszottak a tetőből megmaradt gerendák... 3. A régészeti kutatások kiderítették, hogy a (kun)halmok nagy része rézkori, korabronzkori temetkezések, bronzkori telepek, szarmata, germán, honfoglaláskori temetők. Árpád-kori templomok és sírok, olykor valóban kun temetkezések nyomait őrzik, s ráadásul jónéhányat közülük a betelepült kun lakosság a saját nyelvén el is nevezett. Amint arra a Korhány-nevek kapcsán rámutattam, hasznos lehet a tágabb helynévi környezet vizsgálata is. IV. Összegzés Végezetül be kell vallanom, hogy a régészettudomány területére tett tanulmányi kirándulásom megnyugtató eredménnyel zárult. Meggyőződhettem ugyanis arról, hogy a Pesty Frigyes által 130 esztendővel ezelőtt megfogalmazott óhaj lassacskán megvalósulni látszik. Egyre több olyan tanulmány és monográfia születik, amelyik maximális tájékozottságot felmutatva alkotó módon veszi figyelembe a társtudományi eredményeket. Érdeklődési területemen a legkorábbi ilyen, szerényebb terjedelmű munka Hídvégi Lajos „Pusztabokrok. Adatok Cegléd és környéke településtörténetéhez a régészet, történeti források és a földrajzi nevek alapján" című 1984-ben megjelent kötete. A Cegléd pusztáit összefoglaló táblázata pl. a puszta nevén kívül tartalmazza az első okleveles említést, valamint a nyelvészeti és régészeti adatokat. A táblázatból kiderül, hogy Cegléd környékén több besenyő és kun pusztanév is megőrződött. Hasonló, ám sokkal részletesebb táblázatban foglalja össze a magyarországi kun vezéri sírok adatait Horváth Ferenc. A régészeti jellemzőkön kívül megtaláljuk benne a lelőhely és a környezet nevét. Ez utóbbi sokszor az oklevelekből ismert kun név. A szerző, valóban interdiszciplináris tudományos alkotásnak számító, ugyanakkor érdekfeszítően megírt „A csengelei kunok ura és népe" című 2001-ben megjelent monográfiájában két fejezetet szentel a névtani kérdések vizsgálatának (Egy név, amely a névtelenség homályából dereng: Csengele-vezér?, Árulkodó helynevek). 255
