Rosta Szabolcs szerk.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka (Kiskunfélegyháza, 2009)

Rosta Szabolcs: Új eredmények a kunok Duna-Tisza közi szállásterületének kutatásában

ROSTA SZABOLCS: ÚJ EREDiMÉNYEK A KUNOK DUNA-TISZA KÖZI SZÁLLÁSTERÜLETÉNEK KUTATÁSÁBAN körülzártak, valamint a nemeseknek és a várjobbágyoknak a tatárok ideje óta üresen álló földjeit". A koraiként meghatározható kun szállásoknak az elhelyezkedése meglepő zártságot mutat, melyek közé beékelődve csak elvétve találunk magyar településeket. A későbbi Halas szék északi felén mindössze Móricgát, Szentlászló, Pálmonostor és Pétermonostora-Monostor azok, mely birtokok magyar néven maradnak a kun területek közé beékelődve. Ezek közül Pálmonostora, Szentlászló és Móricgát a forrásokban is csak birtokként merül fel. Beazonosításuk és szisztematikus felmérésük után úgy tűnik, Pálmonostorán a 13-14. század fordulójára hal el teljesen az élet, a másik két esetben csak Árpád-kori település mutatkozik. Monostor az egyetlen, mely a későbbiek folyamán megerősödik, majd mezővárosias településsé érik, de vele kapcsolatban sem ismerjük a 13. század második felének viszonyait. Egyszóval e magyar nevű birtokok esetében sem mutatható ki bizonyosan tatárjárás utáni továbbélés. Ennek a résznek a helyzete tehát nem zavarja lényegesen a kun települési rend zártságát. A jogos birtokviszonyok, valamint a fennálló helyzet amúgy sem feltétlen felel meg egymásnak, a 13. század második felében éppen ez a folyamatosan felmerülő ellentétek egyik fő oka. 10

8 SZABÓ 1971, 175. A mellékelt térképen láthatjuk, hogy ez a zártság nemcsak a későbbi Csertan-szék esetében látványos, de megfigyelhető a Tisza-melléki Kocsér, Arbóc, Kara, Törtei környékén. Ugyanígy a Dunamelléken is, ahol Baracs, Adacs, Peszér, Bösztör, Bene, Kunszentmiklós, Filip-(Buzgán) szállás, Tatárszentgyörgy, Szombatszállás területen mutatnak meglehetős zártságot a legkorábbinak meghatározható kun szállások. Jól látható az is, hogy főként a kun és magyar területek érintkezési pontjainál vannak azok a kérdéses települések, melyek az írott források és a régészeti adatok alapján a kunokkal kapcsolatban felmerülnek, ám jogállásuk nem egyértelmű. Némelyik egyértelmű példája a későbbi kun területfoglalásnak. (20. kép) Bár jelen kutatás még adós a peremterületek és különösen a leginkább kérdésesnek minősülő Délkiskunsági eredményekkel, a fenti megállapításokat a korai szállásrendszer zártságára vonatkozóan, lényegileg ezek sem változtathatják már meg. Ezek függvényében mindenképpen átgondolandó Horváth Ferencnek a kunok településrendjére vonatkozó, új szempontokat felsorakoztató felvetése, mely a kun előkelők sírjainak elhelyezkedése alapján valamiféle védelmi jellegű, nomád hagyományokon nyugvó települési koncepciót vélt felfedezni.'

0

8 10

9 HORVÁTH 2001,219. Irodalom BAKÁCS 1982 BÁRTFAI-SZABÓ 1938 BÁLINT 1956 BÁLINT 1998 BÁNKINÉ 2001 BICZÓ 1984 BLAZOVICH 2002 Bakács István: Iratok Pest megye történetéhez. Oklevélregeszták 1002-1437. In: Pest Megye Múltjából 5. Budapest, 1982. Bártfai Szabó László: Pest megye történetének okleveles emlékei 1002-1599-ig. Budapest, 1938. Bálint Alajos: A Kiskunfélegyháza-Templomhalmi temető. MFMÉ 1956.55-83 Bálint Marianna: Az Árpád-kori településhálózat rekonstrukciója a Duna-Tisza köz déli részén. In: Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. Szerk.: Blazovich László. Szeged 1998. 39-50. Bánkiné Molnár Erzsébet: Petőfiszállás. Száz magyar falu könyvesháza KHT. Budapest Biczó Piroska: A keceli határ régészeti emlékei. In: Kecel története és néprajza. Szerk: Bárth János. Kecel, 1984. 19-63. Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században. Délalföldi Évszázadok 17., 2002. Szeged 201