Rosta Szabolcs szerk.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka (Kiskunfélegyháza, 2009)
Langó Péter: Megjegyzések a Dumbarton Oaks Bizánci Gyűjteményének 40. 10. leltári számú leletegyüttese kapcsán
„KUN-KÉP 1' A MAGYARORSZÁGI KUNOK HAGYATÉKA ábrázolása enged következtetni.'' 7 (21. kép) Az ékkövekkel díszített keretes szerkezetű tárgy központi díszítése, a Mediterráneum keleti területeihez kapcsolódik. A csaton megformált szörny ikonográfiája, ahol a lény farka csavarodik, az antik Cerberus-ábrázolások kései emléke. 6 S A képtípus hosszú időn keresztül tovább élt és a középkorban is népszerű volt, 6'' az ábrázolás (amely nem egyedüli a kortárs bulgáriai emlékanyagban) 7 0 ilyen módon való megfogalmazása azonban egyértelműen bizánci hatásként értékelhető. A csat formai párhuzama tehát nyugat-európai darabokhoz, míg a központi díszítése bizánci hagyomány nyomán fennmaradt antik előképekhez kapcsolódik. A profilált keretű csatokkal felszerelt övek kialakulási helyével kapcsolatos eltérő vélemények közül a legtöbb érv, amint arra már Selmeczi László is rámutatott, a nyugat-európai eredet mellett szól. 7 1 A leletek nagy száma, e területen meglévő számos variánsa is alátámasztja azt — a kutatók nagy része által elfogadott véleményt —, hogy ezek az emlékek Európa nyugati régiójában alakultak ki, majd innen terjedtek el és váltak népszerűvé más területeken is. 7 2 67 MKHTEB 1964.; TEOPrHEBA 1964.; nABHOBA 2007 2 8 6 8 HORVÁTH 2007. 6 9 ALADZOV 1995.; flOHHEBA-nETKOBA 1990, 82-95.; CHARBONNEAU-LASSAY 1940, 391-401. Sárkány- és szörnyábrázolások más délkelet-európai profilált keretű csatokon is feltűntek: így a híres tuzlai övön, a dolishtei kincsielet két övén is. Sárkányalak felfedezhető a firenzei Santa Reparata dóm feltárása során előkerült csaton is de előfordulnak hasonló ikonográfiái elemek a nyugat-európai emlékeken Vö.: FINGERLIN 1971, 95, 312-314.; nABJIOBA 2006, 27, 32.; BUERGER 1975, 206.; KRABATH et al. 2004, 244., 827. Az ábrázolásforma (a megtekeredő testtel es a farokból kinövő fejjel) megtalálható volt a Mediterráneum iszlám területén meglévő művészeti emlékeken is. GIERLICHS 1995.; idem 1998. 7 0 nABJIOBA 2007, 82. 7 1 SELMECZI 2005,572. 7 2 KRABATH 2001, 131-132.,145-158. IV. A profilált keretű csatokkal felszerelt övek és a kunok Az övtípus megjelenésének idejével kapcsolatban is több eltérő álláspont fogalmazódott meg, szorosan kötődve a kialakulási hely meghatározását érintő nézetekhez. A kutatók egy része úgy gondolta, hogy az ilyen csatokkal felszerelt övek már a 13. század első felében elterjedtek, 7 3 míg más vélemények szerint ezek a tárgyak csak a század második felére váltak általánossá. 7 4 A British Múzeumban őrzött emlék korai keltezésével kapcsolatos álláspontot, az újabb szíriai és mezopotámiai leletek nem erősítették meg. A tárgytípus esetleges balkáni-, mediterráneumi eredete és 13. század középső harmada előtti megjelenése ezen a területen szintén bizonyításra szorul. A típus 13. század eleji megjelenését látszik erősíteni az Esztergom-Szentkirályföldről származó darab, amellyel együtt 12. század végi, 13. század eleji érmek kerültek múzeumba. (22. kép) Az itt talált csat keltezése, a pontos lelőkörülmények ismeretének a hiányából adódóan, korántsem egyértelmű. A leletegyüttest Pálóczi Horváth András sírleletként interpretálta, azonban sírra/temetőre vonatkozó adataink a csat találásával kapcsolatban nincsenek. 7" A múzeumba került együttes darabjai hosszú időszak alatt összegyűjtött, majd elrejtett kincslelethez is tartozhattak; ebben az esetben azonban a pontos keltezés, már a Ieletegyüttes töredékes voltából adódóan sem lehetséges. A lelőhely az oklevelekből ismert Esztergom-szentkirályi keresztesek Szent Istvánról elnevezett templomával, konventjével és ispotályával azonosítható. A konvent az okleveles adatok alapján már megvolt a 12. század második felében, míg az ispotályt valószínűleg e század végére szervezték meg a szerzetesek. A konvent a 15. század közepén még biztosan működött, így a leletek pontos keltezése az írásos adatok alapján sem lehetséges, 7 6 de az érmek és a 7 3 ABRAMOWICZ 1955, 337-338.; ANATOLIAN III, 70. 7 4 FINGERLIN 1971, 216-218.; CLEMENS 1998,266. 7 5 PÁLÓCZI HORVÁTH 1972, 197. 7 6 HORVÁTH-KELEMEN-TORMA 1979, 185-189. 122
