Rosta Szabolcs szerk.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka (Kiskunfélegyháza, 2009)

Langó Péter: Megjegyzések a Dumbarton Oaks Bizánci Gyűjteményének 40. 10. leltári számú leletegyüttese kapcsán

LANGÓ PÉTER: MEGJEGYZÉSEK A DUMBARTON OAKS BIZÁNCI GYŰJTEMÉNYÉNEK 40.10. LELTÁRI SZÁMÚ LELETEGYÜTTESE KAPCSÁN Szabadbattyán-Somló-domb lelőhelyeken."^ Ezek a darabok azonban — hasonlóan a nyugat-európai párhuzamokhoz — nem későbbiek, hanem egykorúak, vagy megelőzik az egyező módon felszerelt balkáni öveket.6 Az újabb kutatási eredmények alapján egyértelműnek tűnik, hogy ez a tárgytípus nyugati hatásra vált népszerűvé a Kárpát-medencében. Az itt talált egyszerűbb kialakítású emlékek egy része helyi gyártmány is lehetett, amiket „Magyarország jelentős városaiban, esetenként már céhes keretek között tevékenykedő ötvösök" készítettek.

2 A középkori Magyar Királyság területén előkerült darabok alapján úgy tűnik, hogy ez az övviselet nem a kunok révén terjedt el ezen a területen. A kunok által korábban használt övek eltérőek voltak. A kortárs ábrázolások és a sírszobrok alapján egyaránt egy keskeny, egyszerű, díszítetlen szíj jellemezi a mongol hódítás előtti kun övviseletet, vagyis ezeket a darabokat nem borították sűrűn a díszes „szegek".

2

8 III. A Dumbarton Oaksban őrzött öv kulturális háttere Az amerikai gyűjteményben található profilált csatkeret legközelebbi párhuzama a British Múzeum gyűjteményében található. (8. kép) Az aranyozott ezüst csaton kívül, az öv pálcika alakú veretei is a Dumbaron Oaks-ban őrzött emlékkel rokonítja ezt az együttest. A díszes övet a gyűjtemény kezelői a 13. század elejére keltezték és az oguz Artukida-dinasztia emlékein látható hasonló ábrázolások alapján keleti készítménynek tartották."'' A meghatározás a keleties ízlésűnek tartott díszítés, az övön látható kétfejű sasnak a Nasir al-Din Mahmud és Rukn al-Din Mawdud dirhemein előforduló kétfejű sas ábrázolásokkal való feltételezett kapcsolata és egy Artukida tükör hasonló díszítése alapján történt. A kétfejű sas motívuma már a 10. században megjelent a KeletMediterráneum területén, a legkorábbi emlékek közé tartoznak a Bujida-dinasztia időszakából származó textiltöredékek és a Szent Amandus lepel is.

3" Az ábrázolás a 13. századra széles körben elterjedt mind a szeldzsuk, mind a bizánci területen.

3

1 A kétfejű sas motívuma biztosan megvolt a Palaiologosz-kori Bizáncban és ismert volt II. Frigyes szicíliai udvarában is.

3

2 Az öv e díszítési eleme alapján akár 13. századi dél-itáliai készítmény is lehetett, de az sem zárható ki egyértelműen, hogy a Szentföld valamely másik központjában készült a Londonban őrzött emlék. A kétfejű sas ábrázolása ugyanis egy olyan ikonográfiái vándormotívumnak tekinthető, ami a különböző emlékeken található díszítéseken keresztül a 13. századra már széles körben elterjedt és a Mediterráneum területén kívül is divatossá vált," így ezen emlék ilyen ikonográfiái érven nyugvó keltezése kétséges/

1

4 (9. kép) Az angliai gyűjteményben lévő öv keltezéséhez közelebb vihet a szerelék többi része. Az öv nyújtott trapéz alakú szíjvége a 13. század középső- és utolsó harmadának gyakori formája, valamivel ritkábban — amint azt a Dune-i kincslelet emlékei, vagy a Metropolitan Múzeum Morgan Gyűjteményében lévő darabok is mutatják 2

5 Áttekintésükre: PÁLÓCZI HORVÁTH 1972,197198.; SELMECZI 2005, 570-572. ~

6 Az övtípus nyugat-európai darabjainak rétegtani keltezésére vonatkozóan: BUERGER 1975.; EGAN et al. 1991, 21-23. Rétegtani megfigyeléssel a Kárpátmedencéből: VÉGH 1999, 340.; míg Itáliából archaeometriai vizsgálatokkal (DNS vizsgálatok és radiokarbon kormeghatározás) megtoldott elemzése: ARTHUR et al. 2007. 2

7 BENKŐ 2002, 175. 2

8 PÁLÓCZI HORVÁTH 1972, 189.; idem 1982, 9495.; idem 1994, 161. A veretek „szegek" terminusához: FINGERLIN 1971,30. 2

9 ANATOLIAN III, 70.; British Museum Inv. Nr. 1959 7-22, 1-5. A lelettel kapcsolatos információkért Dr. Venetia Porternak és Rachel Wardnak a British Múzeum Közel Keleti Gyűjtemény munkatársainak tartozom köszönettel. 3

0 SHEPHERD 1963.; CARATSCH 2004, 127-128. 3

1 CUTLER 1991.; ^OHHEBA-nETKOBA 1996,96107.; ALÂEDDIN 2001, 30-35.; PAPANIKOLABAKIRTZI 2008. 3

2 FOURLAS 1980.; idem 1984, 180.; Párizsi Mátyás által ábrázolt címerre vonatkozóan: LEDER 2008, 84. 3

3 KOVÁCS 1973.; idem 1998, 156.; 213-235. 3

4 GRABAR 1997. 117