Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Merinu Éva: A hajósi sváb cselédlányok zsidó családokhoz szegődése a XX. század első felében
1 ezt a fmdzsát10, úgy odavágta a földhöz, de még ezt a tálat is, az övét. Azt mondta, hogy ezt a béredből le fogom húzni. Ezt te meg fogod fizetni. Ekkor én mondom rá, hogy de hát mér, nagyságos asszony. Azt mondja, hogy hát nem tudod, hogy mink tréflisek" vagyunk? Ezt nekünk nem szabad te! És hol mosogattad? Akkor ott már hazudtam. Nem is mondtam meg mindent”.12 Erdős Béláné sem értette meg, miért is kell külön mosogatni az edényeket. Vele történt meg az alábbi eset: Volt olyan, hogy nem voltak otthon. Akkor bizony összekevertem én! Hát mi bajuk lesz? Nem is sejtették, hogy ilyet csinálok. De volt, hogy rajta kaptak. Bizony, akkor három napig elásták az edényeket a kertbe, a földbe. És akkor három nap után kivették, és akkor kelletett forró vízben elmosogatnom.'3 Egyes zsidó családok baromfit is tartottak. Ezek gondozása szintén a cselédlány dolga volt. Ruff Antalné a hajósi Boros családnál, ahol két lovat és egy tehenet tartottak, még a tehénfejést is megtanulta. Amikor a háziak baromfit akartak főzni, akkor nem ők vágták le, hanem a metsző, a sahter. A császártöltési zsidóknál szolgáló Nádai Ferencné elmondása szerint: ha valami vágás volt, akkor Kecelről kijött a sahter, aki kósert vágott. Ha a hajósi Boros családnál kácsákat, libákat vagy csibéket kellett vágni, akkor Kalocsára vitték. Erdős Béláné Sükösdön szolgált, és szemtanúja volt a vágásnak: Siikösdön házhoz jött a sahter. Éles késsel, egyetlen metszéssel elvágta a csirke nyakát, aztán eldobta. Az meg ott hentergett az udvaron, és szanaszét szóródott a vér. A levágott baromfit ezután a cselédlánynak kellett kopasztania és felbontania. A zsidóknál nem volt szabad forrázni a baromfit, azért, hogy a vér az utolsó cseppig kifolyjon belőle. A kopasztást Ruff Antalné a következőképpen végezte: Bevizeztem egy nagy ruhát, és akkor voltak azok a szénvasalók. Na, azt bemelegítettem, és vasaltam a ruhán keresztül a csibét, és akkor olyan szépen kijött a toll. Ezután a felbontott csirkét az aszszony széjjel rakta, jó sokáig, és ha leszikadt, már tette tepsibe vagy tálba. Volt egy alsó pince, oda letettük egy asztalra, és ottan le volt takarva. Ha kellett, felhoztuk. A hajósi cselédlányoknak a mindennapi háztartási teendők mellett egyéb munkákat is el kellett végezniük. Mendier Ferencnének a miskei zsidóknál libát kellett tömnie. Ruff Antalné a kalocsai Rozicai szállodában dolgozott, ahol az idős asszony gondozása, a lakás tisztán tartása mellett a szállodai szobák takarítása, az ágynemük mángorlása és áthúzása is a munkakörébe tartozott. A szállodában konyha is működött, ott a mosogatásnál segédkezett. Stadler Ferencné Baján egy pékség- és bolttulajdonosnál szolgált. Az udvar hátsó végében lévő pékségben sütötték a kenyeret. A kisült kenyereket korán reggel neki kellett áthordania a lakóházon keresztül, az udvar első részében álló pékáruboltba. A zsidó családoknál szolgáló hajósi sváb lányok sok, számukra szokatlan dolgot tapasztaltak cselédéveik alatt, amelyeket félelemmel vegyes kíváncsisággal figyeltek. A zsidóknál nem vasárnap volt a „szent nap”, hanem szombaton. Ruff Antalné szóhaszná- * 11 111 Csészét. 11 A tréfli a kóser ellentéte, rituális szempontból a meg nem ehető ételt, a fel nem használható részt, edényt, eszközt jelenti. (CSOMA Zsigmond 1995. 92.) Az adatközlő itt is helytelenül használta a szót. Ők kóser konyhát vezettek, a nem kóser étel neve tréfli. 12 Csorna Zsigmond is említ hasonló esetet a somlóvásárhelyi Körmendi Jánosnéról: „Szolgálati idején egyszer, egy mosogatóvízben mosta el a család tejes és zsíros tányérjait, evőeszközeit. Amikor a feleség észrevette ezt, eltréflizte kiáltás után elmagyarázta, hogy az elvárás tőle is az, hogy külön mosogassa el a két csoport edényeit, eszközeit. A szolgálóleány elnézést kért, és mire felocsúdhatott volna, a legnagyobb csodálkozására a családtagok összetörték az edényeket, evőeszközöket és a kertben, mint tisztátalanokat elásták”. (CSOMA Zsigmond 1995. 91.) Az edények összetörése egy rituális folyamat, amivel megszabadultak a tréflissé vált edényektől. 13 Az edények rituális elásása a föld tisztító erejével áll kapcsolatban. 89
