Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)

Schő MÁria: Népi egyházi szentelmények a hajósi sváb lakosság körében

Adventben is szombat esténként gyertyát gyújtott az asszonycsoport. Szentestén a családban vagy a szomszédokkal együtt gyertyagyújtás mellett virrasztottak (aufblaiba). Imádkoztak a halottaikért is. Ahány halottért szólt az ima, annyi gyertyát gyújtottak. Az éjféli miséről való hazaérkezés után újra imádkoztak az égő gyertya mellett. A XIX. század végén a családban szenteste meggyújtott viasztekercset a karácsony mindhárom napján égették.

BALÁZS-ÁLDÁS (HALSWAIHÁ)

Szent Balázs napján (Blasche) torokszentelésre járulnak a hívők a pap elé, hogy az áldás megvédje őket mindenfajta torokbajtól. Újabban a balázsolás a következő vasárnap történik. A hívők szívesen veszik az áldást, mert visszaemlékeznek a gyilkos torokgyíkra, mely a XIX. század végén oly sok kisgyermek életét oltotta ki, hogy külön kis temetőjük (Kendrkiarchhof) van a temető egyik sarkában.

HAMVAZKODÁS ÉS HAMUSZÓRÁS HAMVAZÓSZERDÁN (ÄSCHALAMIKTA)

Miközben a hivatalos liturgiában a hamvazkodás (Eiäschala) történt, a fonóbeli ebédkészítés10 * * hamuját rászórták a farsang sírjára (ufs Grab nauf gsät, uf d Fasnid nauf): szétszórták a fonó padlóján vagy a háztetőn vagy bárhol. Ez volt az egyik módja a farsang eltemetésének (d Fasnid vagraba).

A SZENTELT BÚZA (GWIEHANA FRUCHT)

A búzaszentelés Márk napján (Markstag) történt ünnepélyes keretek közt a faluhoz legközelebb eső búzaföldön. A hívek a templomi zászlókkal, keresztekkel, szent énekek éneklésével kísérték a baldachin alatt vonuló plébánost, aki megszentelte a határt és minden vetését. Ugyanakkor a nép is háromszorra meghintette a búzát szenteltvízzel. A megszentelt búzából mindenki vitt haza magával egypár szálat, és szentelményként őrizte. Volt, aki csak egy gázcsomót vitt haza a megszentelés helyéről. Ma nem vonul ki körmenet a határba.

Azelőtt rontás okozta állatbetegségként tartották számon a lovak gyöngeségét {Roßschrecke). Olyankor betettek a búzából vagy a gazból egy keveset a takarmányukba, és akkor megjött az erejük. Az emberek szerint persze nem a gonosz vette el erejüket, hanem hiányzott nekik a kellő mennyiségű zab.

A búzát agrárrítusok sokasága veszi körül. Aratási koszorút (Ahrakranz vagy Schnittrkranz) készítettek, vagy a cséplés megkezdése előtt, vagy igen régi szokás szerint learatáskor az utolsó kévéből. Azért készítették kalászból, hogy mi is áldozzunk Jézusnak búzával, ahogy ő is megadja mindennapi kenyerünket. Kitették a kismadaraknak a kertbe, vagy a padlásra rakták, és tavasszal ezt a búzamagot belekeverték a vetőmagba, hogy jobb legyen a termés.11 Néhány család a koszorút elvitte megszenteltetni a templomba.

10 A sváb-alemann népcsoport, melybe Hajós is beletartozik, a „régi szokás” szerint tartotta a farsangot, azaz a

böjtöt csak az 1. böjti vasárnap, a sajbóvasárnap (Schaiblasannteg) után kezdte.

" FRAZER, James G. 1993. 286.

60