Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Beszédes Valéria: Egy elfeledett kegykép. Adatok a nemesmiliticsi rózsafüzér királynője oltárkép történetéhez
BESZÉDES VALÉRIA EGY ELFELEDETT KEGYKÉP ADATOK A NEMESMILITICSI RÓZSAFÜZÉR KIRÁLYNŐJE OLTÁRKÉP TÖRTÉNETÉHEZ Kóssa László 1972-ben készített áttekintésében olvashatunk a vajdasági magyar néprajzkutatások kezdeteiről. A tanulmányban külön hangsúlyt kapnak a Hídban, illetve a Kalangyában megjelent néprajzi, szociográfiai írások. Az írásban külön kitér a Jugoszláviai Magyar Újság szociológiai pályázatára is. A szerző hasonlóan a későbbi Hídban, illetve a Kalangyában megjelent írásokhoz, nem tartja őket különösen értékesnek, mert azok színvonala nem közelítik meg a magyarországi, illetve erdélyi hasonló témájú cikkeket, emellett, mint jelzi: a harmincas években megjelent falukutató közlemények eredményeit a néprajztudomány alig hasznosíthatja. Nem módosítja a megállapítását a Jugoszlávai Magyar Újság szociográfiai pályázatának kapcsán sem. A csaknem négy évtizeddel ezelőtt megfogalmazott értékeléssel természetesen mi sem vitatkozhatunk. De némiképp többre méltányoljuk ezeket az írásokat. Az a mi hibánk, hogy az elmúlt évtizedekben, nem jártunk utána azoknak az adatoknak, melyeket a harmincas években érdemesnek tartottak feljegyezni. Ennél is szomorúbb, hogy a legtöbb vajdasági településről csupán ez az egyetlen közlemény olvasható a szakirodalomban. A harmincas évek elején megjelent könyv, ritka kiadványnak számít, csak az elszánt kutató juthat hozzá. Az sem ment bennünket, hogy a XX. században, alaposan megváltozott e terület etnikai térképe, a német falvakról szóló beszámolók adtainak egyszerűen nem is tudunk utána nézni. A Jugoszlávai Magyar Újság csupán három évig jelent meg 1932-1934 között. Napilap volt, a korszak legjelentősebb írói, újságírói voltak a munkatársai. A felelős szerkesztője Bródy Mihály volt, aki a Tanácsköztársaság bukása után Jugoszláviába emigrált, a szabadkai magyar napilapok munkatársa volt. A harmincas évek elején, hogy munkát adjanak a munkanélküli újságíróknak, indítják meg a lapot, de a vállalkozás, mint a hasonló több kezdeményezés három év után megbukott. A felelős szerkesztő a napilap első számában, 1932-ben hirdette meg szociográfiai, néprajzi pályázatát. Ez volt az első ilyen jellegű felhívás. Azt is meg kell állapítanunk, hogy vidékünkön a legsikeresebb ilyen jellegű vállalkozás. Ez volt a legtömegesebb, 33 munkát olvashatunk a két kötetben. A Híd szociográfiai pályázatával többen foglalkoztak. A folyóirat háború előtt számában megjelent írások közül ezeket tartják a legjelentősebbeknek. A baloldali Híd fiatal szerkesztője, Malušev Cvetko, aki abban az időben Zágrábban volt egyetemista, a szlovákiai Sarló mozgalom hatására nagyszabású szociográfiai pályázatot hirdetett. 1937-ben Kiss Flórián álnéven módszertani-kritikai szervező írást közölt a folyóirat, jó átgondolt kérdőívet is közreadott a pályázathoz. Viszonylag kevés munka készült el. Fiatal földmunkásoktól várták a beszámolókat, akik nem tudtak dolgozni a kérdőívekkel. Származásuk, jóakaratuk nem volt elégséges egy ilyen munka elkészítéséhez. Az osztályharcos öntudat mellett, a Híd írásai lényegesen gyengébbek, mint a három évvel korábbi pályamunkák. A kilencvenes években, a szerző önéletrajzában részletesen viszszatér a Híd falukutató programjára, elemzi annak eredményeit, hibáit. 37
