Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Kelemen Zsuzsa: "Tudunk egymásról, mint öröm és bánta." Cigány gyerekek az általános iskolában
Rendkívül fontos, milyen egy iskola tanulói összetétele, mivel meghatározza a tanítás eredményeit. Egyes iskolákba vagy osztályokba a bekerülés nem véletlen következménye, hanem választás kérdése. A magas iskolai végzettségű szülök számára fontos, hogy az iskolában, milyen színvonalú az oktatás. Ez fordítva is hat, a ,jól menő”, magas színvonalú iskoláknak lehetőségük van arra, hogy a teljesítményt vagy szülői hátteret figyelembe véve szelektálják a gyermekeket. A pedagógusok számára egy homogén gyermekközösség ideális állapot. Nem kell a tananyagot a különböző képességű gyerekekhez alkalmazkodva tanítani, nincs szükség differenciálásra, s ha ráadásul még jó képességű is az osztály, a magatartásproblémákat nem egyedül, hanem szülői háttér segítségével meg lehet oldani. Igen nagy probléma a tanulási motiváció. Ha a szülő számára az iskola kudarcok sora, akkor gyerekük számára nem állítják pozitív példaként a tanulás örömét. Saját, a rossz teljesítésből fakadó érzéseiket gyakran átültetik gyermekeikbe. Meghatározza a tanuláshoz való hozzáállást az is, hogy milyen kulturális környezet veszi körül a diákot. Ha szüleit nem látja olvasni, hiányoznak a könyvek otthonból, a tanuláshoz szükséges pozitív attitűdök nem ébrednek fel. A továbbtanuláshoz anyagi feltételei is akadályt jelenthetnek, de az is, hogy nem erősítik az érettségi, szakmaszerzésének fontosságát a gyerekekben. Azon szülő, aki még az általános iskolát sem fejezte be, gyakran nagy és befejezett célként éli meg, ha gyermeke legalább az alapfokú tanulmányait elvégzi. A cigány gyerekek ezen okokból különös figyelmet igényelnek. Minden téren érzékenyek a felsorolt problémák kapcsán. A következő oldalakon a cigány tanulók problémáiról s azok megoldási kísérleteiről lesz szó. Többnyire azokról a roma családokról beszélünk, akik nem tudták kihasználni a piacgazdaság nyújtotta előnyöket, alacsony iskolázottságúak, elszegényedtek. Természetesen vannak cigány családok, akik felküzdötték magukat a középosztályba, mi több, igen jó anyagi körülmények között élnek, és sajnos van egy másik szélsőséges rész, a „roma underclass”, mely a gettókba szorulva, reménytelenül a legmélyebb szegénységben él. CIGÁNY TANULÓK AZ ÁLTALÁNOS ISKOLÁBAN Bár folyamatosan nőtt a 8 osztályt elvégzett roma tanulók száma, mégis a cigány és nem cigány népesség közötti különbség az iskolázottság területén nem csökkent. A gimnáziumokban, felsőoktatásban továbbtanuló cigány gyermekek száma nem nőtt. Továbbra is létezik a szegregáció, mely megnyilvánulhat iskolán belül és iskolarendszeren belül. Igen gyakori, hogy a cigány tanulókat párhuzamos osztályok esetén egy osztályba koncentrálják, más időpontban oktatnak, esetleg iskolán belül is elkülönítve. Ha egy intézménybe koncentrálódnak ezek a tanulók, általában azt eredményezi, hogy a nem cigány tanulók lassan elvándorolnak, és az intézmény „elcigányosodik”. A cigány szülők többsége nincs is tisztában az iskolaválasztás jelentőségével, nem ismerik a település iskola programkínálatát, s az otthonukhoz legközelebb eső intézménybe íratják gyermeküket. Mivel számukra alapvetően meghatározó szerepe van a rokoni kapcsolatoknak, a közelségnek, spontán is kialakulhatnak „cigány iskolák”. Az iskolába való bekerülés után, a gyermekeket mérni kezdik, s vannak olyan intézmények, melyek „felzárkóztató, „kis létszámú” csoportot hoznak létre annak érdekében, hogy a cigány tanulók egy helyre kerüljenek. Gyakori az is, hogy a gyerekeket speciális iskolákba küldik. 168
