Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Gatti Beáta: Csátaljai találkozások. Az együttélés képei egy többnemzetiségű faluban
„A ...-ot, hát én láttam a kocsmába. A rendőrök össze-vissza verték, azért, mert németül énekelt. Akkor megtiltották neki, ő meg nem hagyta magát, és azért is tovább énekelt. Nagyon szétverték ötét. Szóval ilyenek voltak, máma ilyen már nincsen. ” Az előítéletek mögött gazdasági érdekek is húzódtak, hiszen a felvidékiekkel ellentétben a székelyek szinte semmit sem hozhattak magukkal, nem voltak olyan járatosak az itt használatos mezőgazdasági technikákban sem, valamint problémát jelentett a földigénylés is.10 11 A svábok gazdasági magatartására pedig a szorgalom és a takarékosság jellemző, a kialakult helyzetben a székelyek munkakerülőnek, ingyenélőnek tűntek a szemükben. Ezen kívül többen említették a gyomai és felvidéki telepesek olykor durva viselkedését, lobbanékony természetét. „ Vannak érdekes dolgok, amiket nehéz elfelejteni. Valamikor Csátalja itt teljesen sváb község volt, s aztán a háború után nekünk nem sok szavunk volt, sőt nem is mertünk németül se beszélni, mert akkor megveretek bennünket a többiek. Tudnák neveket is mondani, de most nem akarok. Ez a felvidékiekre is vonatkozik, székelyekre is, de inkább a gyomiakra. Olyan harciasak voltak. Minden szó nélkül, már meg is verték az embert, olyan volt, mint most Jugóba, hogy ott most, hogy verik a magyarokat. Akkor mink voltunk a soron. Hozzátartozik az, fejletlen népek voltunk, s akkor azt hitték sokan, hogy a németek elvesztették a háborút, s ugye elég népszerűtlen dolgokat csináltak. (...) De nekünk semmi közünk nem volt ilyesmihez soha. Mi legalább is úgy tartottuk magunkat magyarnak, mint bármelyik Csátalján. S akkor volt egy olyan hülye húzása annak a múlt rendszernek (...), hogy ilyen népösszeírást csináltak. S akkor megkérdezték, hogy milyen anyanyelvűnek vallja magát. És volt, aki őszintén bevallotta, hogy sváb anyanyelvűnek. És azokat telepítették ki. A téeszbe is, mikor már lehetett tudni, hogy kitelepítik a németeket, volt hogy egy gyomai odaszólt a sváboknak, hogy ne beszéljenek németül. Pedig ők voltak a többen. ” Azonban nem csak konfliktusokról beszélhetünk. A békés együttélésről szól a következő, számomra igen kedves történet. „Mikor idekerültünk, akkor ott a ... utcában laktunk. Mi mondtuk a nekik (az ott lakó sváb családnak,), hogy János bácsi, mi nem magunktól jöttünk, minket ide telepítettek, nekem hat gyermekem van, de nekem nem kell a magáé. Mi semmihez nem fogunk hozzá nyúlni. És gondold ez, az a János bácsi valahogy megszívlelte, s annyira jóban lettünk. Akkor őket ki akarták telepíteni, s mondja az apámnak, hogy Pista bácsi, mondja, hogy minden a magáé. S apám hogy jól van, János bácsi. És tudjátok meg, hogy mikor kitelepítették a gyomaiak mind mondták, hogy büdös sváb meg ki a házból, s akkor kérdezték, hogy mi az övéké, s mondta apám, hogy semmi, minden a miénk. A János bácsinak nincs semmi. S akkor éjjelenként elhordták, amit tudtak. Hát azért ők dolgoztak meg, nem mi. És mikor kikerültek Németországba, tartottuk a kapcsolatot, mind jártak ide hozzánk, s fordítva. Mi mindvégig olyan jóba voltunk. ” Az együttélés első időszakában az előítéletek még jobban erősítették a csoportokon belül az egymásara utaltság és az összetartozás tudatát.11 Enyhülést a főként a második generációra jellemző első vegyes házasságok és a gazdasági rendszer változása, a közös TSZ alakítása hozott. Ez a korosztály, illetve a leszármazottaik már sokkal árnyaltabban gondolnak vissza a különbségekre, konfliktusokra. 10 Lásd bővebben TÓTH Ágnes 1987. 36-38. 11 ANDRÁSFALVY Bertalan 1973. 21. 145
