Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Kalmár Zoltán: Pošto je? - Fostos-e? A nyelvismeret fontossága a társadalmi beilleszkedésben
lepítettek nyelvismeretének hiánya, illetve súlyosbította a helyzetet a felekezeti iskolák államosítása és több tantárgy szerb tannyelvűvé tétele. „Ko je bio Stevan Nemanja? Stevan Nemanja je bio szerbszki vladár! (Ki volt Stevan Nemanja? Stevan Nemanja szerb uralkodó volt!) - mondtuk az iskolába. Hazafele meg kiabá’tuk: Šta je to, szakajtó!” (Mi az, szakajtó!) Az iskolai nyelvoktatás tehát nem hozott nyelvi áttörést. A két évtized alatt, 1920 és 1940 között, további generációk nőttek fel úgy, hogy az államnyelvet szinte alig ismerték. Semmivel sem volt jobb a helyzet a katonaságot kiszolgált fiatal legények körében. Még a 21. század elején is gyűjthető az alábbi történet: „A ’tak ugye sorba a katonák, oszt az egymásra tanát legínyek magyarú pusmogtak. Egycé csak ordít a tiszt, hogy tisina! (Tíšina - csend legyen.) Ezek meg tovább pusmognak. A tiszt megint ordít: tisina! Mikó má ’ harmadszó is megismétlődik a dolog, aszongya az egyik legíny a másiknak: Hallod, de rácseszett ez a Tisina. Má ’ harmadszó szólították, ősz ’ még mos ’ se jelentkezett. ”16 A táji kapcsolatokat vizsgálva már némileg árnyaltabb képet kapunk. A város és vidéke lakosságának főként a Ferenc csatorna mentén kiépült feldolgozóiparral volt évtizedek óta jól működő gazdasági kapcsolata (étolajgyártás, cukorgyártás). Ennek a kapcsolathálónak a működési mechanizmusán az új államalakulat nem változtatott. A szerződések írásba foglalása szerb nyelven történt, de az egyezség szóbeli megkötése továbbra is magyar nyelvű volt. A kereskedelmi utazók és a helybeli üzletkötők beszéltek magyarul vagy maguk is magyar nemzetiségűek voltak. Mindkét szerződő félnek elemi érdeke fűződött a korábban kialakult korrekt üzletmenet fenntartásához. A társadalmi élet fokozatos átrendeződése 1945 után indult meg és az 1950-es évek közepére teljesedett ki. Az államosítások, a földbirtok maximumának kétszeri módosítása17 és a korábbi művelődési egyesületek átszervezése18 valamelyest feltörte ugyan az elkülönülés burkát, de lényegi változásokról csak az 1960-as évek második felétől beszélhetünk. Bár, mint azt majd példáinkból látni fogjuk, a nyelvismeret és nyelvhasználat oldaláról nézve az elmozdulás igen csekély volt. Mivel a hatalom belátta, hogy stratégiát kell váltania ahhoz, hogy a területén élő kisebbségeket minél gyorsabban és eredményesebben asszimilálja, így kitalálták a jugoszláv etnikai kategóriát.19 Viszonylag rövid idő alatt sikeres lett az új etnikai meghatározási forma, mert sokkal kevesebb hangsúlyt kapott benne a nyelvi hovatartozás: mindenki vallhatta magát jugoszlávnak, akár magyar, szlovák, ruszin, román, albán, horvát vagy éppen szerb nemzethez tartozott. Igaz, hogy utóbbiak csak ritkán vallották magukat eme új kategóriába tartozónak. Egyfajta amerikanizálása volt ez a problémának! A magukat jugoszlávnak valló magyarok erről a következőket mondták: „Hát itt élünk júgóba’, akkó mik vagyunk: júgók, nem? Mink júgó magyarít beszélünk!” „Ebbe az országba élünk, ennek a kenyérit esszük, ezé vagyunk mink jugoszlávok. ” „Hát igaz, hogy szerbit csak úgy okka-módda tudunk, de júgók vagyunk, me’ itt élünk. " Az 1970-es 16 A történet egy másik változata a sorakozó alkalmával elhangzó mirno - vigyázz vezényszó nem értésére épült fel. 17 KLAMÁR Zoltán 2006. 126-131. 18 KLAMÁR Zoltán 2005. 129-132. 19 A vajdasági összesített népszámlálási adatokból kiderül, hogy először 1961-ben jelenik meg az adatsorokban a jugoszláv etnikai kategória. Ekkor Vajdaság összlakossága 1 854 965 fő, ebből 3 174 vallotta magát jugoszlávnak, ami 0,171%. 1971-ben 1 952 533 fő élt a tartományban, ebből 46 928 fő vallotta magát jugoszlávnak, ez 2,403%. 1981-ben 2 034 772 fő volt a tartomány összlakossága, ebből 167 215 vallotta magát jugoszlávnak, ami 8,218%. 1991-ben 2 013 889 fő élt Vajdaságban, ebből 174 295-en vallották magukat jugoszlávnak, ami 8,655%. A 2002-es népszámlálás adatai szerint 2 013 889 élt Vajdaságban, ebből 49 881-en vallották magukat jugoszlávnak ez 2,45%. Tíz év alatt a jugoszlávok száma 124 414 fővel csökkent a tartományban, ami a mutatókat tekintve a legnagyobb arányú népességcsökkenés. Forrás: www.statserb.sr.gov.yu. 136
