Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Nagy Abonyi Ágnes: Zenta nemztiségei a XIX-XX. század fordulóján készült fényképeken
NAGY ABONYI ÁGNES ZENTA NEMZETISÉGEI A XIX-XX. SZÁZAD FORDULÓJÁN KÉSZÜLT FÉNYKÉPEKEN Városunk jelentős, jubileuma alkalmából, hogy - 500 éve kapott szabad királyi városi rangot Zenta II. Ulászló királytól - a zentai Városi Múzeum fénykép- illetve néprajzi gyűjteményéből 2006. december 17 - 2007. február 20. között kiállítást mutattunk be, Zenta parasztsága és polgársága a családi fotók tükrében - címmel, ahol egyrészt Zenta - mezőváros arculatát, másrészt a fotózás kezdeteit mutattuk be a rendelkezésünkre álló képek segítségével. Ezúttal viszont Zenta nemzetiségeire vagyunk kíváncsiak. Milyen információkat rejtenek számunkra a fotózás történetének kezdeti szakaszában, a XIXXX. század fordulóján készült fényképek? Zenta a tatárjárás során elpusztult ugyan, de a XV. század közepére mezővárosi szintre fejlődött. A több mint 150 évig tartó török hódoltság és az állandó háborúság a Kárpát-medence egész területén nagy pusztulást okozott. Akadtak vármegyényi területek, ahol a török uralom végére teljesen kipusztult a középkori népesség. Zenta a Tisza partján fekvő kisváros így csak a XIX-XX századfordulóján indult nagyobb fejlődésnek, amikor már kialakult a mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi és művelődésfejlesztésre irányuló jellege. A paraszt-polgári kultúra egyre magasabb színvonalra emelkedett, s a környező falvakban is ekkor rögzültek a paraszti-népi kultúra jegyei. A „veteckedés” a XIX. század második felétől már a polgári értékvilág elválaszthatatlan része lett. Zentán is, ahol a fotográfia jó két évtizedet késett első magyarországi megjelenéséhez képest. A fotográfia Zentán az 1860-as, 70-es években bukkant fel előbb a várost útba ejtő vándorfényképészek révén. Első fotográfusa Bugarszky Svetiszláv pedig már 1870-ben feltűnt.1 A város tehetősebb polgárai bécsi, pesti vagy temesvári bevásárlásaik során az 1860-as évektől kezdve már rendszerint szakítottak időt jelesebb fényírók műtermének látogatására is, s hazajövet így kerültek zentai családi albumokba nagyvárosi fotográfusok alkotásai. A XIX. század végén a leleményes Renner József fotográfus elsőként kezdte Zenta utcáit és nevezetesebb épületeit fényképezni, s ennek nyomán jelentek meg a díszes, nyomdailag sokszorosított, esetenként kézzel színezett zentai képes levelezőlapok is, amelyek ma fontos kordokumentumok. Az idő tájt jelentek meg az első zentai sajtófotók, s akkor jelentkeztek az első helyi fotóamatőrök is. Bugarszky Svetislav után sorban jelentkezett több mint harminc szorgalmas zentai fényíró. Többek között Spiegel Samu, Rozgonyi István, Regetzky Ferenc, Rónai Márton, Marija Kassovitz és még sokan mások. Az egykori zentaiak - a fennmaradt fotóanyag igazolja — szívesen látogatták Rozgonyi István „Cecília fényképészeti és festészeti műtermét” a tűzoltó laktanya melletti katolikus legényegylet épületében, amelynek „nagyító intézete” is volt, azaz minőséges felszerelése fényképek nagyítására. Sokan megfordultak Renner József fotográfusnál is, az Ősz utca 903. alatt. Szép fotói maradtak fenn a Spiegel-műteremnek is, amely Zentán a Jókai utca 541. alatt üzemelt, egyik fiókműterme pedig dán a Kossuth Lajos 1 URBÁN István Gábor 1999. március 26. 23. 113
