Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Raffai Judit: Hagyomány és divat. A szabadkai nők öltözködési szokásai az 1900-as években
I főgimnázium épülete, templomok, kórházak, óvodák, iskolák, gyermekmenhely, szegényház, gyárak, telepek, malmok, stb,) határozzák meg a mai Szabadka városképét is. Ezek az építkezések erőteljesen a polgárosodás jegyében történtek. Nemcsak a város esztétikai képét erősítették, de a bennük lévő tevékenységek kihatottak a város lakosságának életmódjára is. Ennek következménye, hogy egyletek, társaskörök, társulatok alakultak, megváltozott a szórakozás módja: tudományos előadóesteket, felolvasóeseteket, koncerteket, rangos színházi és mozielőadásokat szerveztek a városban. Az életmódban bekövetkezett változás nagy mértékben kihatott az emberek öltözködésére is . Munkánkban ezt kívánjuk megvizsgálni. AZ IPAR „Az 1884. évi ipari törvény döntő módon befolyásolta vidékünk gazdasági fejlődését. Bácskában elsőként Szabadkán alakult meg az ipartestület” - írja Magyar László a város történésze.4 1885-ben jött létre 704 taggal a Szabadkai Általános Ipartestület.5 Szabadkán 1991-ben a legnépesebb - témánkhoz kötődő - iparágak a következők voltak: szabó és szűrszabó (343), cipész (206), papucsos és bocskoros (166), kesztyűs (3). 1899- ben két férfiszabó és egy női szabó üzem működött a városban.6 A XIX. század végén a város legnevezetesebb ipartelepei között szerepelt Kramer Antal szabóüzeme és Montallion József műszövészet gyára.7 Ez a kép - ha hihetünk Malusev Sándor 1906-ban készített címjegyzékének - a XX század tízes éveinek közepére megváltozott. Eszerint 12 bocskoros, 118 cipész, 35 csizmadia, 3 esernyőkészítő és -javító, 2 gombkötő, 8 női kalapos, 6 kalapos, 2 kesztyűs, 71 papucsos, 99 szabó, 60 női szabó, 13 szűcs, 2 szürszabó, 4 takács, 3 tímár dolgozott a városban. Emellett 8 divatáru kereskedő, 4 kész férfiruha kereskedő, 24 kézmü- és divatáru-kereskedő, 6 kalapos üzlete várta a vásárlókat.8 A fenti felsorolás alapján azt hihetnénk, hogy Szabadkán az 1891 és 1906 közötti időben csökkent az iparral foglalkozok száma. A népszámlálás adatai ennek ellentmondanak. 1891-ben a népesség 5,81 százaléka foglalkozott iparral. Ez a szám 1900-ban 6,94 százalékra, 1910 pedig 7,30 százalékra emelkedett. Az viszont bizonyos, hogy a város iparosainak a tevékenysége a XIX. és a XX. század fordulóján átrendeződött. Megjelentek a divatáru-kereskedők, a kalapos üzletek. Néhány öltözködéshez kapcsolódó ipar (szürszabó, szűcs, papucsos, csizmadia) háttérbe szorult. Mindez a polgári divat szélesebb körű térhódítását jelentette. KI HOGYAN ÖLTÖZKÖDÖTT A XX. SZÁZAD ELEJÉN? Damjanovné Zimmer Sarolta (1900, Szeged - 1983, Zágráb) szabadkai előkelő család tagjaként, az itteni életének 1904-től 1958-ig tartó időszakát bemutató memoárjában több alkalommal ír a város lakosságának öltözködési szokásairól.9 Az általunk vizsgált korszakra vonatkozó egyik legtalálóbb megjegyzését a „parasztosan öltöztetett” osztálytársának (Koncz Mariskának) a bemutatása kapcsán közli: „Az én gyerekkoromban még meg lehetett ismerni az embereket a ruházatukról, hogy melyik társadalmi osztályhoz 4 MAGYAR László 2004. 122. 5 MAGYAR László 2004. 146. 6 MAGYAR László 2004. 146. 7 MAGYAR László 2004. 147. 8 MALUSEV Sándor 1906. 103-128. 9 DAMJANOVNÉ ZIMMER Sarolta 2003. 106
