Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)

Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból

XI. A rabló-király- Mikor még betyár voltam, király voltam a betyárok között.

Sokat jelentő mondás ez egy műveletlen, durvalelkű rabló szájából. Benne van az a büszke kijelentés, hogy első volt a többiek között, hogy korlátlan úr volt a maga birodalmában, melynek megvoltak saját törvényei s amelyben épp úgy kifejlődtek az egyéni különbségek, épp úgy érvényesültek egyesek kiváló tulajdonságai, mint bármily más társaságban, mely több embert foglal össze egy nagyobb közösségbe.

Minden ily társaságnak van egy látható feje, ki a többiek felett uralkodik; s ha a közszokás szerint nemcsak az államhatalom fejét nevezik királynak, hanem a vad népek csordáinak, a kannibáloknak, sőt a vadállatoknak is van királyuk, s ha újabban még lottókirály is születhetett: miért ne lehetett volna Rózsa Sándor is király a maga körében. A hatalom, melyet társai felett gyakorolt, tényleg olyan volt, minőt a vad népek királyai szoktak alattvalóik felett gyakorolni. Élet és halál ura volt ő is, mint ezek s valamint a vad népek királya minden ítélet nélkül, rendszerint saját kezével szokta kioltani büntetésre méltónak talált alattvalói életét: épp ily röviden végzett a rabló-király is hűtlen, vagy áruló cimboráival s általában mindazokkal, akik útjában voltak.

Az ötvenes években bő alkalma nyílt Rózsa Sándornak ezt a hatalmat gyakorolni. A pusztán gomba módra támadtak a futóbetyárok, kiknek nagy része hozzácsatlakozott. Sokféle gonosz indulat, sok aljas szenvedély és rakoncátlan elem gyülekezett így össze az ő személye körül és ebben a szörnyű világban mégis rendnek és fegyelemnek kellett lenni melyet a vezér volt hivatva fenntartani.

Rózsa Sándor egészen rátermett e feladatra. Szava parancsoló, nézése szúró, egész magatartása egyéni felsőbbségét éreztető volt. Szemöldökének rándulására s egy keményen kimondott szavára meghunyászkodott előtte a legvadabb haramia is. Kinek ez

91