Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)

Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból

kapitány negyedszer teljesítesse rajta a teljesítendőket. Ezt azonban megsokalta a puszták fia. Egyet gondolt s megszökött.

E szökésre vonatkozólag Gombár József városi őrmester a következő bizonyítványt adta ki: „Alább írt ezennel hivatalosan bizonyítom, hogy Rúzsa Sándor elítélt rab a közmunkáról Julius havába 837. megszökvén, szeptember 10-én 1836-ba nyert IV2 évi rabságábul, tsak 10 holnapokat töltött el. Költ Szegeden st."

Ekkor lett Rózsa Sándor futóbetyár. A botbüntetés csak szolgalelkű népnél van helyén. A magyar nép sokkal önérzetesebb, semhogy e lealázó büntetést megadással tűrte volna. Ez okozta a temérdek szökést s ez kergette világgá Rózsa Sándort is. Újabb törvényhozásunk egyik legbölcsebb intézkedése az volt, hogy a botbüntetést eltörölte.

VII. A lovas betyárok

Minden idő és helyzet megtermi a maga társadalmát; a társadalomban pedig az idők és viszonyok alakítják a jók és a gonoszok külön világát.

Az utóbbi egészen más képet ölt a legeltető, szántó-vető népnél, mint a városi lakosság, az iparosok, kereskedők s a művelt osztály körében, - egészen más jellegű a hegyek között, mint a lapályon, más a nagy erdők vadonéban, mint a homokbuckás Alföldön, vagy a délibábos rónaságon. Az erdőségekben kanászok, a buckás vidéken juhászok, a rónaságon csikósok és gulyások képezik azt az elemet, melyből a rablóvilág zöme alakul.

A vidékek és foglalkozások eme különbsége pedig kihat a rablók működésére és egyéni sajátszerűségére is. A bakonyi kanász speciális fegyvere a balta, mellyel oly ügyesen bánik, mint akár a japáni késdobáló a késsel. A kecskeméti juhász hosszú kampós botot s ék alakú rövid fadarabokat használ. Az utóbbiakkal oly biztosan veszi célba a juhnyájat őrző pásztort, hogy az illető életével játszik, ha nem tágít arról a helyről, hová a hegyes karók röpülnek.

64