Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)
Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból
A következő este azonban ismét beállítottak Gárgyánékhoz. Miska már lefeküdni készült, de a nagy kutyaugatásra fölrántá csizmáit és kiszaladt. Ekkor már a ház előtt álltak a tegnapi lovasok s lovaikról le- szállva, botokat tartottak kezükben. Az egyiknél, kinek hóka lova volt, pisztolyt is látott. Eközben kijöttek a házból az öregek is, de ezeket a lovasok visszaküldték. Miskát pedig megszólították, hogy menjen velük a szénáskertbe, majd a lovaiknak szénát hoznak. Midőn a kerthez értek, lovaikat gyalog vezetvén, ketten kétfe- lől megfogták Miska subáját s e szavakkal rivaltak rá:- No, az árgyílusát az apádnak, hol lakik most az az ember, aki a nyáron a Kurta tanyáján lakott? A legény azt felelte, hogy nem esméri.- Dehogy nem esméred, hiszen te is ebben a pusztában lakok Ezzel maguk előtt hajtván a legényt, nemsokára egy nagy székhez (szikes talajhoz) értek, melynek sáros vizén nem mehettek át gyalog. Felültek tehát lovaikra s mialatt a széket megkerülték, Miska elmaradt tőlük s visszaszaladt a tanyára. Ezalatt a Kurta-tanyán már nyugalomra hajtá fejét Darabos István uram és élete párja. Az utóbbi éppen eloltotta a világot, mikor meghallotta, hogy a kutyák ugatnak. Felköltötte az urát, ki azonnal kinézett a ház elé, hol ekkor már három lovas állott.-Jó estét kívánok, István bácsi, - mondá az egyik s mindhárman leszálltak lovaikról. A gazda mezítláb lévén, visszaszaladt a házba, hogy csizmáit felrántsa, - de utána nyomultak az idegenek is. Egyikük megfogta, a másik baltával, a harmadik pisztollyal fenyegette, Istenkáromlások közt ráparancsoltak, hogy meg ne mozduljon. Ily állapotban ellen nem állhatván, a rablók egyike kiment s az akolból két tehenet kieresztett. Ezután szólította a többit s a teheneket, amint másnap „kitapogatták", Mérgesen keresztül elhajtották. Február 18-án Halas városa a következő átiratot intézte Szeged szabad királyi város magisztrátusához: 60
