Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)

Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból

az odaállított baka szuronyába vetette magát, mely mellén keresztülfúródott. A harc után egy fa törzsében 120 golyót találtak, a fojtásokban pedig ezres bankó foszlányait fedezték fel, mely az előző napon véghezvitt pivnicai rablásból származott.

Ezalatt Laucsik Máté elhelyezkedett a Zwingerben s egyen- kint fogadta a vendégeket. Mindegyiket külön tanulmány tárgyává tette s mindegyiknek kifürkészte leggyöngébb oldalát, melyen át hozzá lehetett férkőzni.

Laucsik mester volt abban, hogy mindenkit a maga módja szerint szólaltasson meg. Mihelyt a banda tagjai közül a legköny- nyebben hozzáférhetőt feltalálta: ezzel már hatalmába ejté az egész bandát. így azután csakhamar fordulatot vett a dolog. Kezdetben találomra, a közbiztonsági közegek bemondása alapján eszközölték az elfogatásokat, később azonban már Laucsik Máté diktálta a szegedi várból, hogy kit kell behozni. És ez oly következetesen fejlődött tovább, a befogatások sorrendjében annyira megvolt a helyes egymásután, hogy mikor valakit befogtak, künnlevő cimborája bizton számíthatott rá, hogy most már rajta a sor.

Ezentúl már csak kivételesen történt meg, hogy akit a szegedi várba hoztak, tagadásban keresett volna menedéket. Az illető tudta, hogy ez úgyis hasztalan. Hiszen társai már bent vannak s az ő befogatása eléggé bizonyítja, hogy mindent bevallottak.

Innen származott a temérdek beismerés, melyeknek főerője az volt, hogy mindig megegyeztek az igazsággal.

A befogatások láncolatán természetesen sorra került Rózsa Sándor is. 1869. évi január elején még részt vett egy nagy rablásban s január vége felé már fogva volt.

Miként történt ez meg, s miként bánt el a rablóvezérrel Laucsik Máté: erről külön kell megemlékeznünk.

Előbb azonban vessünk egy pillantást a haramiavezér élettörténetére.

53