Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)

Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból

tájékozatlanul állottak az óriási anyaghalmaz előtt. Tehát egy össze­kötő kapocsra volt szükség a múlt és jelen között s erre a szerepre a véletlen engem szemelt ki. Az új szervezéskor szolnoki királyi ügyésszé neveztetvén ki: fölöttes hatóságom az eskü letétele után azonnal visszarendelt a szegedi várba. Mint vezető királyi ügyész folytattam most a pestmegyei törvényszékkel megkezdett működé­semet az 1873. év tavaszáig, mikor az egész eljárás véget ért. A legérdekesebb pörök ebben az időben kerültek tárgyalás alá. A királyi biztosság lassankint befejezte az összes bűnbandák vizsgálatát, s nagy tömegekben zúdította a törvényszék nyakába a poranyagot. Állandóan nyolc törvényszéki bíró és néhány jegyző s öt ügyészségi tag foglalkoztak e pörök földolgozásával. A tárgya­lások már egészen szabályosak voltak, s úgyszólván napról-napra szakadatlan folytonosságban követték egymást. Olyan volt ez a bíróság, mint aratás után a cséplőgép, melybe szünet nélkül rakják a kévéket. A nagy bűnbandák egymásután kerültek sorra. A kecskemétit követte a bácskai, a szabadkai, szegedi, Csanádi és aradi bűnban­dák tárgyalása. Volt egy speciális zsidó banda is, mely az ország legkülönbözőbb részein követte el furfangos csalásait és vakmerő rablásait. Ezenkívül egyes önálló bűntettek is kerültek tárgyalásra, de ez csak kivétel volt. A vádlottak többsége egy-egy nagyobb bűnszövetséghez tartozott. Amely arányban az ügyek átszármaztak a bírósághoz: abban az arányban szaporodott a királyi ügyészség közvetlen kezelése alá került rabok száma. Az 1872. év vége felé már mintegy 900 letar­tóztatott egyén sorsát kellett nyilvántartani. Eközben a királyi biztos mindinkább megszorította munka­körét. A vizsgálatra volt még elég anyag, de a szálak immár oly rétegekbe is vezettek, amelyeket felsőbb körökben nem véltek cél­szerűnek megbolygatni. Egyszerre fölhangzott mindenfelé a jelszó, hogy meg kell szüntetni a királyi biztos működését s a törvény­széknek is záros határidő alatt be kell végezni tárgyalásait. A kirá­lyi biztos már az 1873-ik év elején elhagyta Szegedet, csak Laucsik- ot hagyván még hátra a négy éven át fölszaporodott lim-lom ren­dezése és eltakarítása végett - a törvényszék részére pedig április 30-ikát tűzték ki működése véghatárául. 34

Next

/
Thumbnails
Contents