Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)

Perbeszédek Rózsa Sándor bűnperében az Aradi Királyi Törvényszék delegált tanácsa előtt Szegeden 1872. december 24-én

Rózsa Sándor védelme esetei, bűntényei sokaságában s az okozott kár nagyságában rejlik, mert azon állam, hol egy ember ennyi bűntettet követhet el, azon állam maga is bűnrészes; bűnré­szes annyiban, mennyiben közegei a bűntettesek üldözésében és a bűntettek kiderítésében, hogy más kifejezést ne használjak, vagy nagyon laza intézkedéseket, vagy épen fonák eljárást követtek; mert hiszen köztudomású tény, hogy Rózsa Sándor, ki másodízben 1858-ban fogatott el, 1831-től fogva mint első megszökésének idejé­től köztünk mindnyájunk szeme láttára és tudomására űzte bor­zasztó garázdálkodásait; részesek voltunk ebben csaknem mind­nyájan, legbecsületesebbeknek látszó gazdáink adtak neki búvhe- lyet, s így volt lehetséges, hogy R. S. a megszökött és üldözött rab­ló, annyi éveken át akadály nélkül űzhette a közbiztonságot meg­semmisítő merényleteit; más vidéken is voltak rablóbandák, ott is voltak veszedelmes gonosztevők, de a hatóságoknak csakhamar sikerült őket megfékezni, és a gonosztevőket törvény eleibe állíta­ni; csak mi voltunk azon szégyenletes helyzetben, hogy a közbiz­tonság helyreállítására megváltóul, megmentőül korlátlan hatalmú kir. biztosra volt szükségünk; igaz, hogy a kir. biztosság feladatát megoldotta, a közbiztonságot tökéletesen helyreállította, de hogy az írás szavaival éljek, fejünkre parazsat gyújtott, mert bebizonyí­totta, hogy a közbiztonságot veszélyeztetett egyének azok voltak, kiket mi is tudtunk, s kik bántatlanul közöttünk jártak. Talán már eddig is fájdalmas érzést okoztam sokukban, s e végből nehogy a fájdalmat sértéssé fokozzam, ezen szomorú kép­nél nem időzöm tovább, s nem is érintettem volna meg, ha mint mondám, Rózsa Sándornak első védelme épen ezen szomorú hely­zetből nem lenne meríthető, - szolgáljon ez tanúságul jövőre, hogy a közbiztonságnak fékezetlen megháborítása mindig nekünk tulaj­donítható, s erélyes és czélszerű eljárás mellett a közbiztonságot állandóul megháborítani nem lehet. Áttérek most R. S. közelebbi védelmére. A természetben min­den örök s változatlan törvények szerint történik, a jelen csak szük­ségképi következménye a múltnak, és előzője a jövőnek; az ember is mint természeti lény, ezen törvénynek van alávetve, s gondolata­iban s ezek tettlegesítésében azok alól magát el nem vonhatja hiú gyenge ember, ki magát szabadnak gondolja, ki nem látja az ezer 135

Next

/
Thumbnails
Contents