Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)

Perbeszédek Rózsa Sándor bűnperében az Aradi Királyi Törvényszék delegált tanácsa előtt Szegeden 1872. december 24-én

gyanúból, hogy tőlük elszakadni, s jobb útra térni kívánt, életétől saját kezeivel megfosztani nem iszonyodott; s ez egyik legsötétebb pontját képezi az 50-es években R. S. által elkövetett bűntényeknek, melyek az elsoroltakon kívül részint pusztai marharablásokból, részint azon több rendbeli gyilkosságokból állanak, melyek miatt R. S. már az 1858-dik évben halálra, majd életfogytiglani börtön- büntetésre ítéltetett. Az ezen ítéletben nem foglalt esetek közül jelenleg 20 bűntény tárgyaltatott le az 50-es évekből, melyek közzé 4 tolvajság, 6 pusztai rablás, 2 útonálló és 7 betöréses fegyveres rablás, végre 1 gyilkosság tartoznak.

Mind súlyos bűntények ezek egyenkint is, összevéve pedig egy valóságos bűnfertőt képeznek. De bármily borzasztók legyenek is azok, minthogy elkövetésük óta mintegy 15-20 év eltelt, a kiengesztelésre hajlandó emberi érzelem már-már hajlandó volna enyhítésükre a feledés fátyolát borítani, ha azon helyzetbe nem jönne, hogy ama régi bűntettek nem régiségük miatt hanem azért válnak kevésbé beszámíthatókká, mert újabbak következtek utánuk, melyek megrögzöttség legmagasabb foka, s magok a bűntényeknek közveszélyűsége és vakmerősége által ama régieket a beszámításnál úgy szólván elenyésztetik, s csak mintegy mellékes tényező gyanánt tüntetik fel.

A beszámítás súlypontja R. S. legújabb bűntényein fekszik, mert ha a régiekre talán azt mondhatjuk, hogy először mint szökevény rab, ki a jobb útra térni kívánván, kegyelmi kérvényével 1844- ben elüttetett, azután mint olyan ember, a ki a szabadságharczban részt vett, folytonos üldöztetéseknek volt alávetve, s úgy szólván beleűzetett a bűnözésbe; - mit lehet mentségül felhozni azon tények mellett, melyeket R. S. legújabban elkövetett? mit lehet mondani most, midőn azon ember, a ki 20 évi bujdosás és 12 évi rabos- kodás után, ismételve javulást ígérve és kegyelemért esdekelve, végre bűnbocsánatot nyert, és visszaadatott önmagának, visszaadatott a társadalomnak, - midőn ezen ember teljes szabadságának nehány hónapi élvezése után azzal hálálja meg a sors kedvezését, a fejedelem kegyelmét, hogy rablókkal szövetkezve, s rablókat teremtve oly bűntények elkövetését merényli, melyek az egész országot felrázták békés nyugodtságából, és egy oly rendkívüli, al133