Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)

Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból

jó lovakhoz volt szokva. Megcsapkodta a tűzvérű állatokat s villámgyorsan tovarepült.

E lovakat is rablott pénzen szerezte, és így már első tettével visszaesett ama posványba, amelyben elfogatása előtt nyakig úszott. A többi önként következett.

Az alvidéken akkor érte el virágzásának tetőpontját a rablóvilág. Babay Gyurka, Renkó Kálmán és mások a Bánságot tartották rettegésben, Szeged városának kellő közepén pedig egy messze szétágazó tolvaj- és rablóbanda székelt, mely előtt minden zár felnyílt s a legnehezebb Wertheim-ládák is könnyen elmozdítható játékszerré váltak. E banda feje Csonka Ferenc szegedi halász volt, egy marcona kinézésű, roppant testi erejű ember, kinek már megjelenése is félelmet keltő volt.

Ez a banda zökkentette le 1865-ben a szőregi vasúti töltésről a vonatot, ezek támadták meg lövésekkel a postakocsit, midőn az a vasútról berobogott a városba, s ezek a haramiák mind szabadon voltak. Nappal az emberek közt jártak-keltek, a városban vagy tanyán rendes munkájukat végezték s éjjel azután folytatták ugyanazt, csakhogy más alakban.

Nem sok idő kellett hozzá, hogy Rózsa Sándor ezzel a népséggel megismerkedjék. A megkegyelmezett rablóvezér teljesen kihasználta szabadságát. Megfordult mindenfelé, amerre azelőtt járt s gyanútlanul közlekedhetett mindenkivel, akivel éppen összeakadt. Bor és cigányzene mellett gyakran ünnepelték visszatérését egész éjszakákon át, s az ilyen tivornya mindannyiszor egy-egy rejtélyes alakkal ismertette meg.

Mikor csendbiztos akart lenni, már ismerte az egész városi bandát. Ezért kikötötte, hogy ő választhassa meg azokat, akikkel a rablókat kiirtani fogja. A hatóság azonban elég óvatos volt ez ajánlatot nem elfogadni. Ha elfogadja, úgy Rózsa Sándor mellett a köz- biztonság őrei gyanánt mielőbb Csonka Ferenc és társai szerepeltek volna.

Csonka már a szegedi nyári vásáron megsúgta Rózsa Sándornak, hogy Huszágh Miklós ó-kanizsai birtokosnak sok pénze van.

118