Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)
Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból
dárkáplárt és két társát, 1853-ban halálra ítélte és kivégezte Ábrahám András betyártársát, ki az ő neve alatt garázdálkodott s ki miatt tizenegy napig kellett egy másfél lábnyi magasságú bokorban rejtőzködnie, végre 1856-ban egy lövést intézett Huszka János ürményházi bíróra, ki erőszakosan be akart menni Csík Mihály házába, hol ő épp akkor tartózkodott, 1857-ben pedig rálőtt egy szegedi vadászra, ki a rozsvetésben meglepte. Ezek a cselekmények többé-kevésbé az önfenntartás céljából eszközölt védekezés jellegével bírtak. Még Ábrahám András megölése is különbözött a közönséges gyilkosságoktól, mert Rózsa Sándor nevezett betyártársa miatt oly szorult helyzetbe jutott, amelyből már alig volt mód a menekülésre: eme helyzetének megváltoztatása céljából elkövetett bűntette, melyről maga úgy nyilatkozott, hogy „röttenetös jussa" volt hozzá, már közel áll a végszükség állapotában elkövetett cselekményekhez. A bíróság ezek dacára halálra ítélte a rablóvezért, mert a paragrafus reá illett. A király azonban nyilván a jelzett okokból, kegyelmet adott neki, életfogytig tartó börtönre változtatván át büntetését. De ez a súlyos büntetés csak néhány évig nyomta vállát, mert 1865. augusztus 21-én a felség újabb kegyelme 15 évi börtönre szállította le örökös rabságát. Eközben Kufsteinből, hol büntetését megkezdette, Teresien- stadtba, majd 1866. május 5-én a péterváradi börtönbe szállították. Az utóbbi intézkedés összefüggésben állott a politikai helyzet javulásával, amennyiben ebben a magyar állampolgárokat s különösen a politikai elítélteket, kik valamely osztrák várfogságban voltak elzárva, lassankint magyar területre szállították át. A koronázás már tényleg itthon találta a magyar honfiakat, kiknek börtönét ez alkalommal a koronás király megnyitotta. Rózsa Sándor nem volt ezek között, mert a magyar kormány nem tartotta őt politikai elítéltnek, s ez okból, dacára a szegediek és dorozsmaiak tömeges kérvényezésének, nem is ajánlotta őt kegyelemre. A királynak azonban feltűnt, hogy a megkegyelmezendők sorából Rózsa Sándor hiányzott. A közvélemény egy része még mindig politikai mártírt látott benne, s a király ezúttal még látszatát is 114
