Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)
Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból
son" s hogy tényleg ki is állította a csapatot, mellyel a délvidéki hadjáratban a szerbek ellen részt vett: elégséges alapul szolgált arra, hogy ellene a forradalomban való kisebb mértékű részvétel, vagyis a felségárulás kevésbé súlyos esete, megállapíttassék. Emiatt azonban egy 1854-ben kelt rendelet szerint csak akkor lehetett eljárni, ha erre az állami ügyészség legfelsőbb helyről engedélyt nyert, mely korlátozást az tette szükségessé, hogy e nélkül akár minden faluban állíthattak volna fel országos törvényszéket s azok mégsem tudták volna elintézni a felségárulási pörök özönét. Rózsa Sándorra nézve is felmerült tehát a kérdés, hogy fenntartsák-e ellene a kisebb fokú felségárulás vádját. Az intéző körök azonban belátták, hogy ez a többi vádak mellett nemcsak felesleges, hanem kártékony is volna, mert politikai mártír színében tüntetné fel az akkor különben is népszerű rablóvezért. Ezért az államügyészség a felségárulási vád elejtését indítványozta, s erre az engedélyt felsőbb helyről meg is kapta. így most már a budai országos törvényszék, mint delegált bíróság, folytatta az eljárást Rózsa Sándor ellen. A végtárgyalást 1859. évi február 15-től 21-ig tartották meg, Szekrényessy főtörvényszéki tanácsos elnöklete alatt, mint bírák Csacskó Imre, Heller, Marsaiké és Áldássy működtek, a vádat Limbacher államügyész, a védelmet Balázsi Antal budai ügyvéd képviselte. A vád tárgyai egy rablás a 40-es évekből, továbbá gyilkosság, súlyos testi sértés és nyilvános erőszakoskodás bűntettei voltak. A bíróság azonban bizonyítékok elégtelensége miatt - elmellőzve a rablás vádját, - csupán gyilkosság, gyilkossági kísérlet, hatósági közegek ellen elkövetett nyilvános erőszak és súlyos testi sértés miatt ítélte el a vádlottat. Tehát a rablókirály ellen ekkor egyetlen rablás sem derült ki. A haramia leplezve maradt s a közönség ismét csak az üldözött betyárt látta az elítélt személyében. Az ítéletből csak annyit tudott meg a világ, hogy Rózsa Sándor 1849-ben, menekülése közben agyonlőtt egy osztrák katonát, 1852-ben megbotoztatta a felsővárosi tanyabelieket, kik reá árulkodtak s ugyanekkor, valóságos harc győzelmes kivívása közben lövette agyon társai által az üldözésükre indult Müller János zsan113
