Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)
Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból
Katona átnyalábolta és földhözvágta a rablót, kit szűre akadályozott ereje teljes kifejtésében. Erre a gazda felesége és leánya is előrohantak. Amaz egy baltával súlyos csapást mért Rózsa Sándor fejére, s ezután mindketten lefogva tartották, míg a tanyabeliek segítségül jöttek és megkötözték. Most már tehetetlenül, gúzsba kötött kezekkel és lábakkal feküdt a rablókirály az udvaron. Arra sem érdemesíték, hogy onnan elhelyezzék. Katona Pál öccse szemrehányással illette, hogy miért lőtte meg bátyját, mire így válaszolt:- Oka van ennek. Régen így kellett volna a kutyának! Fél éve már, hogy ki akar pusztítani. Mire az éj beállott, a tanyabeliek már útban voltak a megkötözött rablóvezérrel Szeged felé. A hold halavány világot vetett a tájékra s a kis csapat észrevette, amint előttük az úton egy nyúl keresztülfutott.- A nyúl mindenét! - kiáltott elkeseredetten a rablókirály. - Nyúl tett engem szerencsétlenné, nyúl fogatott el engem. Azután hozzátevé: Erre a Katonára tett lövésre oda sem bojszítok, hanem nagyobb baj az nekem, hogy a zsandárcsőszökre lőttem. Teljesen igaza volt. Az államügyészség Katona Pál meglő vé- sét vád tárgyává sem tette, habár a nevezett a sérelem következtében május 21-én meghalt. Annál behatóbban kutatta Rózsa Sándor politikai szereplését s azokat a cselekedeteit, melyeket 1849- ben történt megugrása óta a közhatóság közegei ellen elkövetett. A 10.000 forint díjat is főleg ezek miatt tűzték ki fejére. Megkapta-e valaki ezt a díjat, az irattár poros aktáiból ki nem tűnik. A dolog mindenesetre kétes: mert azzal az önkénnyel, mely- lyel akkor a hatalom mindent a maga javára magyarázott, könnyen kisüthették azt is, hogy akit Rózsa Sándor elfogatásáért a jutalom tulajdonképpen megillet, az nem Katona Pál családja, vagy más tanyabeli, hanem a vetés közé menekült áruló nyúl. 109
