Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)

Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból

Rózsa Sándor mindkét kezében pisztollyal várta az érkezőket a tanya előtt.- Eredj csak be, majd parancsolok most neked!

E szavakkal fogadta a két Meszest. A haramiák bekísérték őket a szobába, hol a három cseléd a földön feküdt. A vezér ismét a padkára ült, a többiek pedig teljesítették parancsolatát. Rövid idő múlva a két Meszes is ott feküdt Rónai cselédei mellett. Gacsi az egyiktől pénzestárcáját is elvette, de Rózsa Sándor kiütötte kezéből.- Nem rabolni jöttünk - mondá haraggal, visszaadván a pénzt Meszesnek.

Reggeli hét óra volt, mikor a véres munkát bevégezték. A tanya népe menekült, amerre tudott. Selymesné a szőlőben rejtőzött el, az ügyes kanászgyerek pedig kihajtotta a járásra disznóit, nehogy kár essék a jószágban. Csak Csizmásné és Kerekesné várták a cselédházban sorsukat. Két betyár el is jött értük, hogy mossák ki vérükből a megverteket, ízelítőül nekik is juttatván néhány botütést.

Most a reggelizésre került a sor. A betyárok bevonultak a másik szobába, hol Virág Dani pusztai tanító nyugodtan fújta hosszúszárú agyagpipáját, megilletődés nélkül hallgatva végig a szomszéd szobában lefolyt jelenetet. Kezet szorított a haramiákkal, kik szintén letelepedtek az asztal körül.

Földiné és fia bort, szalonnát és kenyeret hordtak fel. A betyárok nagyokat nyeltek az italból. Jól esett nekik a korai munka után. Virág Dani sem utasította vissza a kínált bort. Koccintott a haramiákkal s elénekelte velük kedvelt nótájukat:

Kocsmárosné néköm halat süssék kee,

E mellé mög citronyos bort agygyék kee.

Szolgálóját istrázsára híjjá kend,

Ha zsandár jön, híradással legyék kend.

A vezér ismételte a dal utolsó sorát. Úgy hangzott a szájából, mint a parancsolat, s a szerencsétlen tanyabeliek nyílván az ellen vétettek, hogy magukra vonták „röttenetös" haragját.

99