Wicker Erika: Rácok és vlahok a hódoltság kori Észak-Bácskában (Kecskemét, 2008.)

III. TEMETKEZÉSI SZOKÁSOK

A 16. század közepén Észak-Bácskába települt, pontosan meg nem határozható etnikumú, de rác és vlah elemeket mindenképpen magukban foglaló beköltözők akkori vallási hovatartozását nem ismerjük; nincs adatunk arról sem, hogy eredeti vallásukat a török hódítás idején váltották vagy megtartották-e. E „sátorlakó vándor" és „rája nép" több generáció óta török uralom - és ezzel együtt iszlám hatás - alatt élt elődei azonban pl. viseleti elemek mellett

728 temetkezéssel kapcsolatos szokásokat is átvehettek a hódítóktól. Azt azonban hogy ez az átvétel - vagy az eltérő kultúrák, vallási elemek keveredése - mikor és hogyan zajlott le, kizárólag a jelenleg még hiányzó balkáni régészeti kutatások válaszolhatják meg. Amint azt is, hogy az oszmán terjeszkedés idején Trákiába és a Balkánra vándorolt, ott megtelepedett, nyugat-anatóliai, részint síita, részint szunnita vallású yürük (=vándorló) törzsnek lehetett-e hatása a 16. század közepén Észak-Bácskában letelepedett rác-vlah népesség életére és szokásaira. * Mindazt, amit a Magyarországra települt hódoltság kori balkáni népesség temetkezéseiről elmondtam, erőteljesen befolyásolta az a tény, hogy az ismert temetők feltárásának módszere nem volt egységes, - és ahogy azt a bácsalmási példa mutatta, - még egyazon temetőn belül sem. A temetkezési szokások pontos megfigyeléséhez ugyanis objektív és szubjektív tényezők kedvező együtthatása szükséges. Előbbi a temetők teljes feltárását jelenti, és azt, hogy a sírok fölötti földréteg minél kevésbé legyen lepusztult, utóbbi pedig olyan ásatási módszerek használatát, melyek lehetővé teszik a sírkonstrukciók minél pontosabb megfigyelését. E feltételek egyelőre csak kevéssé teljesülhettek. Ennek ellenére levonható néhány általános következtetés e népesség temetkezéseivel kapcsolatban. Nemcsak képletesen, de ténylegesen is távolról szemlélve, temetőik képe egységesnek látszik: nem a településeken belül, hanem azoktól távolabb, egy magasabb dombon vannak, templom nélküliek, a rátemetések szinte teljes hiánya és a ritka csoportos temetkezések miatt viszonylag nagy kiterjedésüek. Közelebbről - és természetesen a temetkezési szokások ismeretében - nézve már kétszeresen is árnyaltabb a kép. Egyfelől van, ahol koporsóban temetik el a halottakat (Győr), máshol padkás vagy padmalyos sírokban, de mindig koporsó nélkül (Dombóvár) és vannak olyan temetők, ahol mindkét változat előfordul (Bácsalmás és általában az észak-bácskai temetők). Másfelől különbözik maguknak a sírdomboknak képe is. A hagyományosan betemetett sírós temetők sírjait magasabb-alacsonyabb halmok jelzik, de ott, ahol emellett az „üreges" sír szokása is él, a szokásos sírdombok mellett az adott pillanatban különböző mértékben beroskadt sírok is a temetők jellegzetes képéhez tartoznak. Ilyen képet ma még - bár a fenti két feltétel hiánya miatt csak részlegesen, - csupán a bácsalmási temető rajzolhatott ki. Az „üreges" sírok azonban sokkal gyakoribbak lehettek annál, amit a jelenlegi adataink jeleznek. Bácsalmáson ugyanis a vizsgálható (azaz megfelelő mélységben megmaradt) és e szempontból ténylegesen vizsgált sírok mindegyike ilyen jellegű volt:

729 és ez bizonnyal jellemző a hódoltság kori rác-vlah népesség egyéb temetőire is, bár azok nem kellően gondos feltárása miatt ez visszamenőleg már nem igazolható. Gaál Attila az egyrétegű temetkezésekből, a templomra és a kereszténységre utaló nyomok hiányából arra következtetett, hogy „Békató XVII. századi lakói nem voltak keresztények", de csak óvatosan utalt e népek esetleges muszlim vallására.

730 A bácsalmási temető elemzése után - nemcsak a temető általános (és a Dombóvár-békatóihoz képest több szempontból vizsgált) képe, de a sírtípusok, a halottak sírba tételének módja és a sírszerkezet alapján is - meg merem kockáztatni, hogy az 1560 táján Baja és Zombor közé települt balkáni lakosság temetkezéseit túlnyomórészt muszlim temetkezési szokások jellemezték. Kivételt a szegeit, ritkán ácsolt koporsóládás, vízszintes fenekű sírokban (a felCsak egy példa: a flittercsüngős ékszerek nem balkáni eredetűek, hanem a török népművészet hatását tükrözik. WICKER Erika 2005 28.; üe ezen túlmenően is: a rác-vlah „leletanyag egy része anatóliai párhuzamokkal is rendelkezik, így elterjedésük véleményem szerint összefüggésbe hozható az oszmán hódítással. Ilyen csoportot alkotnak például a flittercsüngős ékszerek, az ékszerként használt, átfúrt pénzérmék, a kaoricsigás fejdíszek, illetve a [...] gyűrűk. " Részlet Gerelyes Ibolyának az e kötet alapjául szolgáló, azonos című PhD-disszertációra vonatkozó opponensi véleményéből. 729 E vizsgálatok általános tanulsága volt, hogy amikor már tudtuk, mit kell megfigyelnünk a metszetekben (jól-rosszul látszó kör alakú elszíneződéseket a padkafedések fölött a sír földjében), azt minden esetben észre is vettük. Minderre azonban sajnos csak a jelenlegi legutolsó feltárási évben került sor. 730 „Az adózásnál ismertetett különleges bánásmód, valamint a velük egy időben betelepülő bosnyákok tömeges áttérése a muzulmán hitre, csak tovább erősítik feltételezésünket, hogy Békató XVII. századi lakói nem voltak keresztények. " GAÁL Attila 1982 180.