Wicker Erika: Rácok és vlahok a hódoltság kori Észak-Bácskában (Kecskemét, 2008.)

II. ÉSZAK-BÁCSKA A HÓDOLTSÁG KORÁBAN

24 rácot. A dzsámiszemélyzet az elmúlt éviekhez képest egy fővel csökkent: ekkor egy imámja, egy müezzinje és egy dzsámiszolgája volt. Közülük 1619-re a müezzin személye változott, és Szefer Sábán aga személyében új parancsnoka lett a hét topcsinak. A vezetése nem, a létszáma viszont nőtt a fáriszoknak, akik között sok balkáni származású lovas feltételezhető, ám csak hárman voltak keresztények. Tíz év múlva, 1628-1629-ben 25 müsztahfiznak, nyolc topcsinak, 30 fárisznak és a dzsámi három fős személyzetének fizettek zsoldot. 1630-ban maradt a katonák 63 fős létszáma, a dzsámialkalmazottak eggyel többen lettek.

280 A következő negyedszázadra vonatkozóan semmilyen forrásunk nincs a bajai párkányról. A 17. század közepéről azonban szemtanú leírásából ismerjük a vár és a város akkori képét, mivel Evlia Cselebi az 1660-as években Bajára is eljutott. A nagy kikötővel rendelkező párkányt erős és „régi v^"-nak nevezte, melynek ekkor várparancsnoka, 80 katonája, számvevője, adófelügyelője, sőt „építészeti agája" is volt. A belső vár, melyben 50 deszkaház és 15 bolt is állt, „kettőspalánkfal kerítésü, négyszögű, szépen rendezett erődítmény. A belső várban két mihrábja, melyek közül a Szinán pasa dzsámija a régi időkben templom volt, ennek vékony minaret tornya van. Van egy Ogrun-kapuja (a gyalogosforgalom számára - WE) és egy nyugotra néző nagy kapuja. " A 300 „deszkatetejű csinos, erős" házból álló polgárvárost „tömésfal kerítésü palánka" vette körül, mecsetje, kolostora, medresszéje, elemi iskolája, egy fogadója, egy fürdője és 150 boltja volt. Utcáit deszkák burkolták,

281 mert „földje lapályos és mocsaras. " Zombori úti kapuja délkeletre, a Révkapu nyugat felé vezetett, a révfőnél volt a „mohamedán" temető,

282 mely valószínűleg a Baja-Lőkert sori vagy a Baja-Hunyadi utcai lelőhellyel azonos. Innen kezdve kevés adatunk van a bajai párkányról. A hódoltság utolsó éveiben a bajai „mohamedán népet" hajón mentették ki a városból. Valószínűleg a törökök gyújthatták fel maguk után az erődítményt, melynek újjáépítését a császári hadsereg a következő évben, 1687-ben meg is kezdte. A munkát azonban nem végezték el, mert 1704-ben Sándor László kurucai csak egy „a romos bajai erődöt " vehettek be.

283 A bajai párkány a mai Szentháromság (korábban Béke) tér közvetlen környékén volt, alakját vízrajzi viszonyok szabályozhatták.

284 Ez alapján nyugati szélét a Sugovica partja képezte, északi oldalát a mai Kazinczi és Hattyú utcák, keleti szélét pedig a Petőfi Sándor utca, a Déry-kert és a Szabadság út - Szeremlei utca kereszteződésénél kell keresni. Délen a Szeremlei utca határolta. Régészeti hagyatékát részben a Baja-Galamb utcai lelőhely jelzi, de pontos kiterjedése ma még nem ismert, s a benne egykor állt épületek maradványai sem kerültek elő. 280 HEGYI Klára 2007 II. 949-953.; E fejezet önálló tanulmányként való publikálásakor (WICKER Erika 2004) Hegyi Klára háromkötetes munkájában (HEGYI Klára 2007) foglalt adatok még nem voltak ismertek, ezért akkor csak Vass Elöd (VASS Előd 1989) kutatásait ismertethettem. Adatai - melyek nem fedik teljesen Hegyi Klára által idézetteket - alapján akkor így foglaltam össze a bajai várkatonaságra vonatkozó ismereteket: „A párkány török őrsége 1556-1557-ben 38 martalócból állt, számuk a következő két évben 52-re nőtt. Az őrséget 'félkatonai falvakba telepített vojnikok is kiegészítették, akik szükség esetén riadólánc-szerűén fogtak fegyvert'. így 1560-1561-ben 103 vojnik teljesített szolgálatot (mivel az év és a szám is megegyezik feltehetően ők voltak a Górni Aranyasra, Borsóiba és Garára telepített, Szelak Niko vezette csapat), akiket két év múlva 41 martalóc váltotta fel. 1568-1569-ben 37 martalóc mellett 41 janicsárt is alkalmaztak védelemre. A város növekvő szerepét is jelzi, hogy 1570-ben - nagyobbrészt a zombori, kisebb részt a kalocsai náhijék területéből létrejött a bajai náhije. A párkányban szolgáló katonákról viszont csak húsz évvel későbbről vannak hozzáférhető adatok: ekkor 20 janicsárról szólnak a defterek, 1595-ben pedig mindössze 2 tüzérről van tudomásunk. 1602-ben naszádos hajdúk támadták meg és égették fel a párkányt és a várost, az újjáépítésre rövidesen sor került.

280 Az 1628-1629. évben 66 személynek fizettek zsoldot: 25 müsztahfiznek (janicsár), 20 lovas ulufedzsinek, 8 topcsinak (tüzér) és 3 dzsámiszolgának. Utóbbiak napi zsoldja 26 akcse volt, a müsztahftzoké 128, az ulufedzsiké 314, a topcsiképedig 66 akcse. " WICKER Erika 2004 33. 281 A Szentháromság (Béke) tér mellett, a Türr István Múzeum bejáratával szemben néhány évvel ezelőtt árokásás során a mai felszíntől kb. 80-100 cm-rel mélyebben vízszintesen rakott deszkák kerültek elő, feltehetően a 17. század közepi utcaburkolás maradványai. Sólymos Ede szíves közlése. 282 KARÁCSON Imre 1908 215.; Vass Előd Katona Istvánra hivatkozva jelzi, hogy a másik dzsámit Szulejmánról nevezték el, és mindkét dzsámi mellett állt minaret, a révkapu melletti temető „mohamedán temető" volt. VASS Előd 1989 188. 283 VASS Előd 1989 128. jegyzet; A török kiűzése utáni időkben Baján szolgáló délszláv katonák némelyikének neve is ismert egy 1726. évi határperből. Zárójelben a születési évet közlöm, de mivel feltűnő a határperekben a 10-esre kerekítés (50, 60, 70, 80 stb. éves), a dátumok kritikával kezelendők: Szavo Nikoletics (1676), Ruszmér Javanavich (1656), Jovan Papics (1659), Petko Csernicz (1666) Paun Ridicsanin (1666), Bozó Szabulacz (1656), Atanaczko Mattyura (1686), Mihajlo Zleholicza (1666), Mati Javiczicza (1684), Szojodin Lajos (1679), Hatyin Csurcsics (1666), Radovicza Szudár (1656), Lazo Szudarovity (1664), Vuk Szudarovity (1648), Jankó Tyutyin (1664), Ilia Szremacz (1664), Vulin Csuvarnics (1664). A Horvátországból vagy a Bánát vidékéről származó tanúk nevéhez nem írták fel, hogy katolikus horvátok-bunyevácok vagy görögkeleti szerbek voltak-e. BÁRTH János 1989c 93-95.; Nevük eltér a 16. század közepén idetelepült balkániakétól, némi hasonlóságot talán csak Paun Ridicsanin neve mutat. 284 BÁCSKAI János György 1943 25-25.