Wicker Erika: Rácok és vlahok a hódoltság kori Észak-Bácskában (Kecskemét, 2008.)

VII. ÖSSZEGZÉS

porsók (padkák közti mélyedés és annak zárása) használata a legelterjedtebb. A padkák közti mélyedést a halott befektetése előtt szerves anyaggal bélelték ki, és a mélyedés mélységétől függően vízszintesen, ferdén vagy két, csúcsosan elhelyezett deszkával zárták. Utóbbi esetben a záródeszkák szétcsúszásának megakadályozására a padkákra vastagabb faágakat, kisebb fatörzseket, esetleg nád- vagy rőzseköteget helyeztek. Padmalykoporsós (padmaly és annak zárása) temetkezésekkor a padmalyt a sírfenékhez és a padmaly tetejéhez támasztott deszkával zárták. Egy sírba egy halottat temettek, a csoportos temetkezések száma elenyésző. A rác temetők egyik - bár ma még csak Bácsalmáson megfigyelt - jellegzetessége a sírok betemetésének különleges módja. A sírgödörben fekvő, deszkával védett halottra nem dobták rá a földet, hanem a sírt a felszínen vastagabb faágakkal, keskenyebb fatörzsekkel zárták, melyre valamilyen textilt terítettek, és erre halmozták a földet. A felszíni konstrukció hamarosan a sírgödörbe roskadt, immár végleg lezárva azt. A sírokat minden bizonnyal jelölték. Az egykori fejfák maradványait két bácsalmási sírból ismerjük, s a sírjelekkel lehetnek összefüggésben a néhány sír foltjánál megfigyelt téglák és téglatörmelékek. Egyes rác temetőket árkokkal kerítettek, feltehetően a legelésző állatok elleni védelemül. Fentiek nemcsak a hódoltság kori rác, hanem az iszlám temetkezési hagyományok jellegzetességeit is mutatják. Bár az 1570. és 1578. évi defterek nem jeleznek moszlim hitre tért lakosokat az érintett észak-bácskai településeken, a Balkán-félszigetről ide költöző rác-vlah lakosság elődei akkor már több generáció óta török uralom alatt éltek, ahol átvehették a hódítók egyes szokáselemeit. A rác-vlah leletanyag jellegzetes elemei a kis- és gyöngygömbös, ritkábban üreges nagygömbös és vastűk, melyek kendőt vagy fátylat rögzíthettek a fejfedőhöz, a soktűs (ún. tekerődző) fej viseletet az észak-bácskai rácok-vlahok nem hordták. Fejékeiket gyöngyök, - a korabeli emlékanyagban csak a balkáni népességre jellemző - kaoricsigák, fém- és üvegtárgyak díszítették. Ékszereik közül egyedülálló a katymári halántékdísz-fülbevalópár, mely formáját tekintve a macedóniai és szerbiai üreges lunula, díszítését illetően a szerbiai korong alakú fülbevalók felé vezet. A nyakban viselt gyöngyök és csüngők kevéssé voltak jellemzőek, melltűk pedig csak a korabeli kincsleletekből ismertek. A jellemzően vésett fejű gyűrű kedvelt ékszerük volt. Ruházatukra csak a megmaradó anyagból készült leletek utalnak. Az ezüst-, bronz-, ón-, csont-, üveg-, ritkábban ólom- és vasgombok ill. egyszerű bronz és vas párizsikapcsok a nyak táján vagy derékon fogták össze a ruhát vagy a nadrágot. Az elöl több gombbal vagy kapoccsal ill. rézkarikákkal záródó viseletet inkább a dunántúli városi rác lakosság hordta. Ruháikat olykor fém- és üveglapokkal díszítették, a nyakkivágás köré paszományt varrtak. Lábbelijükre csak a nagyobb rác temetőkből előkerült vas csizmapatkók utalnak. Eszközöket, szerszámokat, fegyvereket csak ritkán, és csak a dunántúli rácok és vlahok temettek el halottaikkal. A halottnak való pénzadás azonban az észak-bácskai balkáni népesség körében is ismert volt. Mindkét vidéken előfordult, hogy temetéskor a sírba bizonyos tárgyakat dobtak. Hasonlóan valamiféle kultikus okkal függ össze a rác-vlah sírokban talált, ma már rekonstruálhatatlan egykori funkciójú vasdarabok feltűnően nagy száma. Mind a keresztény, mind az iszlám vallás általános szokásainak megfelelően étel- és italmelléklet soha nincs a sírokban. * Az e kötet alapjául szolgáló PhD-disszertáció célja az volt, hogy meghatározza és elemezze a hódoltság kori balkáni népesség régészeti emlékanyagát, és ezzel együtt a Magyarország területébe eső észak-bácskai lelőhelyek közül azokat, melyek e rác-vlah népességhez köthetők. A munkát - reményeim szerint - elvégeztem. Egyben remélem azt is, hogy e dolgozat alapján más vidékek eddig ugyancsak késő középkori - kora újkori magyarnak meghatározott lelőhelyei között is elkülöníthető lesz a 16. században Magyarországra költöző rác-vlah „rája-népek" és „sátorlakó vándorok" hagyatéka. A kéziratot 2008. március 10-én zártam.