Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Bárth János: Erdélyi utakon
84 parcella út-é vagy szántóföld. Valahogy mindig eldöntöttük. Én rendre erősködtem, hogy a térkép szerint útnak kell lennie, Laczkó János pedig minden autós tudományát bevetette, hogy a Campót átvezérelje az előttünk barnuló árkokon, halmokon, vizenyős sömlékeken. Az amerikai farmerek számára tervezett Campó helyt állt. Bizonytalan kimenetelű alkonyati tekergé- seink után, falvak sokaságán át megérkeztünk Bogdándra, ahol egy olyan gazdánál szálltunk meg, aki éppen pálinkát főzött. Ránk bízta a kóstolást, és mi nem álltunk ellen. 2001 júniusában Bács-Kiskun megyei múzeumigazgatók számára tanulmányi kirándulást szerveztem Erdélybe. Velünk tartott Nagy Ferenc megyei alelnök is. Varságon, sokszori kutatásom színterén, emlékezetes vacsorával traktált bennünket Pál Péterné Dénes Matild. Előzőleg Laczkó János Bánkiné Aranka társaságában felkapaszkodott Tálasbércére, hogy megtekintse Romsics Imre ottani hajlékát, néhai Berkeczi Pál házát. Laczkó János, a tömörkényi gazdák sarjadéka máig tanulságos történetként meséli, hogy a kalocsai Romsics Imre varsági gazdaszerepben tetszelegve miként figyelmeztette őket, hogy ne össze-vissza járkáljanak a kaszálón, hanem szépen, libasorban haladva nyomot kövessenek. Ezen az igazgatói kiránduláson „csak úgy véletlenül" útba ejtettük Csíkszentgyörgyöt. Meglátogattuk Pálfi János plébánost, úz-völgyi és csíkszentgyörgyi kutatásaim áldozatos segítőjét, népszerűsítőjét. A máréfalvi születésű székely pap és Laczkó János között - varsági- asan szólva - talált a szó. Jó barátságba keveredtek. Ezért is ismétlődött meg 2001 októberében egy alcsíki „kiruccanás" formájában a Gyulafehérváron vendégeskedő Laczkó János és Nagy Ferenc csíkszetngyörgyi látogatása. Én már korábban eljöttem Gyulafehérvárról, mivel
