Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)

Bárth János: Erdélyi utakon

80

képpen kicsodálkoztuk magunkat a szakrális seregek vonulásian, a mellettem ballagó Laczkó János azt kezdte fejtegetni, hogy föltétlenül pályáznom kell a nyugdíjazás lévén hamarosan megüresedő megyei múzeumigazgatói tisztségre. Hagyjam ott a kalocsai múzeumot és jöjjek Kecskemétre. Én valamiféle szerénykedéssel próbáltam kitérni, de igazából jól esett, hogy a kecskeméti múzeum egyik dolgozója invitál. Aztán még véget sem ért az esztendő, megyei múzeumigazgató és kecskeméti lakos lettem. Talán ezzel is összefügg, hogy a júniusi „kapcsolatfelvevő kirándulás" után nagy lendületet vett a Bács-Kiskun megyei és székely- földi múzeumok együttműködése.

Az 1990 után következő 18 esztendőben, e sorok írásáig 70 alkalommal léptem át Románia határát. Mire ez az írás megjelenik, túl leszek a 71-72. utazáson. Ha visszatekintek erre a rengeteg autózásra, megnyugvással állapíthatom meg, hogy színtiszta magán jellegű kirándulás nem akadt erdélyi utazásaim sorában. Ez alatt azt értem, hogy nem feküdtem ki két hétig a szovátai Medve-tó partjára, pedig bizonyára használt volna a kedélyállapotomnak. Helyette szerveztem, dolgoztam. Egy alkalommal, sógoromnak és sógornőmnek mutogattam Erdély nevezetességeit, de a megnéznivalókat úgy csoportosítottam, hogy a legkülönbözőbb helyszíneken szervezhessem a következő kutatásaimat. így ez az egy út sem sokban különbözött a tudományos célú utazásaimtól.

Természetesen 1990 utáni erdélyi útjaim sem időtartamukat, sem úti céljukat, sem pedig jellegüket tekintve nem voltak egyformák. Megadatott, hogy egy részük igazi tudományos kutató „expedíció" lehetett. Gondolok itt a 8-10 napos varsági, Uz-völgyi, csíkszentgyörgyi ku- tatóutakra, amikor viszonylag hosszú időt tölthettem „terepen". Hétköznapokon és ünnepe-