Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Bereznai Zsuzsanna: „Maradjon csak bíró: Laczkó!”
I is a földesúri jelölés és a lakosság választási lehetőségének az ötvözetét tartósította. Érdemes megjegyezni, hogy 1848 után a mezővárosban nagyjából még érvényesült a tanács szabad megválasztásának joga, a községekben azonban a földesúr jelölési jogát a főszolgabíró vette át, és csak az általa kijelölt személyek közül választhattak bírót, ami lehetővé tette, hogy ezt a funkciót a vagyonos rétegek sajátíthassák ki. Háborús időkben nem szívesen viselték a bírói tisztséget, ezért sok helyen a jobbágyok és a zsellérek szokásjogi sorrendben, szinte mechanikus módon válhattak bíróvá. Ennek a rendnek emlékét őrzi az a mondás, hogy sorra jár, mint a falusi bíróság. Ilyen rend mellett féléves, téli-nyári, havi, sőt heti rendszerek is váltogatták egymást, a vármegyék tiltakozása ellenére is." 12 A bíróválasztást rendszerint Szent György napján tartották, de a XVIII. század végétől összhangba hozhatták a katonai évvel, így november 1-jén került rá sor. Emellett a földesúr egyes helyeken szeptember elsejére, máshol december végére vagy a helység szentjének ünnepnapjára tűzte ki a választást, mely mindenhol nagy ünnepélyességgel történt. Az újonnan megválasztott bírónak a régi átadta a bírói jelvényeket: a bírói pálcát, a pecsétet, a kulcsokat, az iratos ládákat. A bírónak esküt kellett tennie.13 Az osztrák-magyar kiegyezéssel visszaállított magyar jogrendszerből hiányzott az agrárközösségek és a politikai község viszonyának a szabályozása. Az 1894. évi XII. törvénycikk a nyomásos agrárközösségek politikai kapcsolatainak tárgyában a politikai hatóságra (főszolgabíró, polgármester, községi bíró) bízta a közösség fenntartásában határozó közgyűlés elnökletét.14 12 TÁRKÁNY SZŰCS Ernő 1981. 240. 13 TÁRKÁNY SZŰCS Ernő 1981. 240. 14 CSIZMADIA Andor 1977. 48.