Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)

Somogyvári Ágnes: Kora bronzkori településrészlet Kiskunfélegyháza–Izsáki úton

244

13. kép

edényformára nem igazán lehet következtetni. Említést érdemel azonban még néhány táltöredék, amelyeknek párhuzamait a korai nagyré- vi emlékanyagban találjuk meg, ugyanakkor a Makó-kultúra jellemző leletei közé tartoznak. Ezek a kívül-belül profilált peremtöredékek, amelyeket kora nagyrévi környezetben még megtalálunk, például a Dunaföldvár-Kálvária planírozási és VI. bronzkori szintjéből kerültek elő,19 vagy ismertek a Harangedény-kultúra Budapest környéki lelőhelyein.20

Ela az előkerült leletanyagot nézzük, a 18. gödörből előkerült tál bár ugyancsak általánosan elterjedt típust képvisel, mégsem illik az előzőekben ismertetettek közé. A kihajló peremű, rövid nyakú, kónikus vagy gömbös hasú, profilált aljú tálforma általánosan elterjedt a bronzkorban. A peremből induló és a vállra támaszkodó fülek száma kettő vagy négy között változik. Díszítetlen és díszített változatban egyaránt előfordul. A kiskunfélegyházi tálon bekarcolt díszítés található a vállon és a hason. Maga az edényforma és a díszítési mód azonban inkább a középső bronzkorra jellemző. Párhuzamait vatyai környezetben megtaláljuk a szigetszentmiklósi21 és a kuksi temetőben.22

Bár több esetben nem találtunk pontos tipológiai egyezést, a leletanyag vizsgálata alapján úgy gondoljuk, hogy a 18. gödör kivételével, a vizsgált gödrök azonos időszakba tartoznak, a nagyrévi kultúra olyan korai időszakába, amikor még a kultúra fazekasságában jelen voltak a makói hagyományok.

« SZABÓ Géza 1992. LXXXVI. 3, 5.

20 ENDRŐDI Anna 1992. 25. kép 5., 12.

21 KALICZ-SCHREIBER Rózsa 1995. 33. 5., 73. 2.

22 BÓNA István 1975. T. 1.11., T. 3.10.