Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Novák László Ferenc: Gazdálkodás a tanyákon a XIX–XX. században
223 tőén, jelentős tanyasi lakossággal. Szeged város határa kisebb ugyan tízezer hektárral, azonban külterületi, tanyasi népessége majdnem azonos azzal, viszont a belterület népessége igen magas (jelentős városi funkciók birtokában magasabb volt a nem agrár foglalkozású lakosság aránya), aminek tulajdonítható a viszonylag kisebb külterületi népességarány. Kiskunhalas és Nagykőrös lélekszáma közel azonos, azonban Halas majdnem kétszer akkora határral rendelkezett, mint Kőrös, s ez magyarázatot ad a magasabb külterületi népességszámra. A tanyasi gazdálkodásban döntő változás 1949-1961 között ment végbe. Végrehajtották a közigazgatási átszervezést. Létrehozták Pest, Solt és Kiskun, valamint Bács-Bodrog vármegyék területéből Bács-Kiskun megyét, ugyanakkor a puszták sorából szerveztek újabb önálló községeket. Példaként említjük meg, hogy Szeged határából 1950-ben hasították ki Mórahalom község területét. A későbbi évtizedekben is történtek átszervezések. Szeged példájánál maradva ismeretes, hogy a megyeszékhelyhez 1973-ban csatolták a környező településeket: Kiskundorozsmát, Algyőt, Gyálarétet és Tápét.16 Megkezdődött a nagyüzemi gazdálkodási rendszer kialakítása, a hagyományos kisparaszti üzemek felszámolása. Ennek tetőpontja 1959- 1961 közé esik, amikor erőhatalommal szervezték meg a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket (MgTSz). A Duna-Tisza köze, Bács-Kiskun megye viszonylag szerencsés helyzetbe került, mivel itt a téeszesítés, az azzal járó tagosítás, a tanyák felszámolása jelentéktelen volt - szakcsoportok alakultak meg -, ellentétben Pest és Csongrád megyékkel, ahol drasztikusan számolták fel a határbeli üzemközpontokat. Az 16 Az adatok A Magyar Népköztársaság Helységnévtára 1973. (Statisztikai Kiadó, Budapest. 1973) kiadványban szerepelnek, amelyek az 1970-es országos népesség összeírást is tartalmazza.
