Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Kalmár Ágnes: Miszory Franciska selmecbányai fajátékai
198 böző kocsik kerültek ki a tanoncok keze alól. A minőségre különösen ügyeltek, ezt egyébként a játékokat forgalmazó kereskedők is megköveteltek. A Hegybánya-Szélaknai Állami Játékkészítő Iskola pontosan vezetett jegyzékben tartotta nyilván a felhasznált anyagokat, szerszámokat és könyveket, amellyel szertárukat évről-évre bővítették. Ez utóbbi mintakönyvek, a különböző folyóiratok és egyéb művek beszerzését minden esetben a szakminisztérium írta elő. A szakmai munkát irányító vezértanítók között Hell József személye volt a meghatározó, aki 1993-ban került a műhely élére. A későbbi években felesége is bekapcsolódott az iskola munkájába, ő irányította a lányok és asz- szonyok babakészítő tevékenységét. Különleges jelentőséggel bírnak az iskola félévente leírt beszámolói, melyeket az igazgató írt meg minden apró részletre kiterjedően. Ezekből tudjuk meg, hogy 1900-ban a műhely már leánygyermekek számára is készített játékokat, játékbútorokat és babákat. Az első babafejeket fából faragták, majd ezt az anyagot a könnyebben feldolgozható papírmassza váltotta fel. A tanműhely rendkívül átgondoltan bővítette termékeinek körét, mely munkához tapasztalataikat külföldi tanulmányutak alkalmával szerezték meg. Az első világháború éveiben a szélaknai műhely közel negyedszázados működést, folyamatos gyarapodást követően hanyatlásnak indult. A műhely vezetője a harctéren elesett, s az itt készült játékok mellé, amelyek nem sokkal korábban bejárták az országot, sőt világ- kiállításokon is megjelentek, háborúban megcsonkult katonák számára készült mű kézfejek sorakoztak. A növendékek a háború miatt elhagyták az iskolát, melynek addigi működése 1919. május 27-én pontos és tételes átadás alapján lezárult.
