Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)

Kalmár Ágnes: Miszory Franciska selmecbányai fajátékai

198 böző kocsik kerültek ki a tanoncok keze alól. A minőségre különösen ügyeltek, ezt egyébként a játékokat forgalmazó kereskedők is megkö­veteltek. A Hegybánya-Szélaknai Állami Já­tékkészítő Iskola pontosan vezetett jegyzékben tartotta nyilván a felhasznált anyagokat, szer­számokat és könyveket, amellyel szertárukat évről-évre bővítették. Ez utóbbi mintakönyvek, a különböző folyóiratok és egyéb művek be­szerzését minden esetben a szakminisztérium írta elő. A szakmai munkát irányító vezértaní­tók között Hell József személye volt a megha­tározó, aki 1993-ban került a műhely élére. A későbbi években felesége is bekapcsolódott az iskola munkájába, ő irányította a lányok és asz- szonyok babakészítő tevékenységét. Különleges jelentőséggel bírnak az iskola félévente leírt beszámolói, melyeket az igazga­tó írt meg minden apró részletre kiterjedően. Ezekből tudjuk meg, hogy 1900-ban a műhely már leánygyermekek számára is készített játé­kokat, játékbútorokat és babákat. Az első ba­bafejeket fából faragták, majd ezt az anyagot a könnyebben feldolgozható papírmassza vál­totta fel. A tanműhely rendkívül átgondoltan bővítette termékeinek körét, mely munkához tapasztalataikat külföldi tanulmányutak alkal­mával szerezték meg. Az első világháború éveiben a szélaknai műhely közel negyedszázados működést, fo­lyamatos gyarapodást követően hanyatlásnak indult. A műhely vezetője a harctéren elesett, s az itt készült játékok mellé, amelyek nem sok­kal korábban bejárták az országot, sőt világ- kiállításokon is megjelentek, háborúban meg­csonkult katonák számára készült mű kézfejek sorakoztak. A növendékek a háború miatt el­hagyták az iskolát, melynek addigi működése 1919. május 27-én pontos és tételes átadás alap­ján lezárult.

Next

/
Thumbnails
Contents