Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Kalmár Ágnes: Miszory Franciska selmecbányai fajátékai
195 anyag helyére új filctakarót kapott a régi, de már ragyogó réz szegekkel ráerősítve. Mivel farka letört, ezért kiegészítésre is szorult. Az őzike és a barnamedve csupán tisztításban részesült, a farkas viszont nagyon rossz állapotban volt, lábát pótolni kellett, farkát visszaragasztani. A teve korábban letört állkapcsát kiegészítette a restaurátor, és a kutya hiányzó részeit is pótolta. A Hegybánya-szélaknai Állami Gyermekjáték Készítő Iskola részére 1896-ban beszerzett, rendkívül pontosan vezetett anyagok jegyzéke nagyon bőséges. Itt olvashatunk a játékok készítéséhez felhasznált különböző fafajtákról: fenyő, hárs, dió, tölgy, kőris, juhar és cseresznye. A textíliák: bársony, vászon, szövet, berlini pamut. Szögek rézből és porcelánból, arany és ezüst zsinórok, cinóber piros, császár zöld, perzsa vörös festékek, aranypapírok és flitterek, kecskebőr és önműködő hangszer, hogy csupán néhányat említsünk a játékokhoz kellő szín- és anyaggazdagságról. Talán fontos megjegyezni, hogy a felidézett restaurálás idején még nem irányult különösebb figyelem ezekre a játékokra, azok szerepe azonban évekkel később felértékelődött. A tulajdonos szeretetén túlmenően a törődést és a figyelmet az a feltételezés fokozta, miszerint nagyon úgy tűnt, hogy régi, hazai műhelyben készülhettek ezek a játékok. A 19. században telepített háziipari szakiskolák munkáiról oly keveset tudunk még ma is, és sajnálatos módon még annál is csekélyebb számú kép maradt meg róluk, eredeti tárgyakkal pedig alig-alig találkozhatunk. A hazai szakemberek figyelme az 1980-as években fordult az egykori játékkészítő műhelyek felé. A kutatások legfontosabb részét ekkor, és talán még ma is, a korabeli szakmai folyóiratok, tanulmányok, levéltári anyagok
