Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)

Romsics Imre: „Kétfejű sasok ellen”

Követ kövön hagyni azt nem akarnak, Ahol egykor menhelyt adtak Az üldözött magyarnak.

Ott tombolnak az orosz cár bandái,

Hol lehajtá fáradt fejét Kossuth, Bem és Andrási.

Termő földjét kozák lovak tapossák, Égnek egész tartományok Kiirtva a lakosság.

Vérben van az aggok feje keverve,

Az asszonyok meggyalázva,

A gyermekek leverve.

Fölhangzik az áldozottak sikolya,

Hej, süket a magyar füle,

Nem hat már az el oda.

Kárpátokról tétlen kézzel csak nézik, Hogy a szegény Törökország,

Az egy testvér mint vérzik.

Mint pusztul el a hős nemzet hazája, Mint ég, hamvad Rákóczi és Kossuth Lajos tanyája.

Ha Petőfi feltámadna hirtelen,

Hej, mit szólna mind ezekhez,

Hej, mit szólna Istenem?

Újra zengné, az utolsó nagy próba,

Jön az orosz, jön az orosz!

Itt is van már valóban.

Te magyarom mért nem támadsz ellenük? Kötve tart az kamarilla! Kamarilla bécsi nyűg.