Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Romsics Imre: „Kétfejű sasok ellen”
159 A katolikus Kalocsa szomszédságában, a Duna melléki református falvak lakói őrizték és ápolták legtovább a negyvennyolcas eszméket. A legerősebb Kossuth-kultuszt Dunapataj közönsége ápolta. A fölállított szobor,42 a lakásokban kiállított kultikus tárgyak mellett népdalok őrizték a szabadságharc emlékezetét. Mindezek mellett ránk maradt a dunapaji László Károly kéziratos könyve,43 melyben Petőfi Sándor, Kölcsey Ferenc, Bajza József és Csokonai Vitéz Mihály forradalmi versei mellett saját költeményeit is olvashatjuk. Hogyan éreztek a patajiak a XIX. század második felében? Hogyan látta László Károly a szabadságharcot? Ragadjunk ki két példát a kéziratos könyvből! Böszörményi László a szent szabadságért rabságot szenvedett nagy hazánk fiának halálára való ének (Meghalt Mártzius 24dik 869.J44 42 Dunapatajon állították föl a második köztéri Kossuth-szobrot 1894. december 16-án. Erről bővebben lásd - SCHILL Tamás 2007. 43 László Károly 1870-ben nyitotta meg a 16,5 x 10,5 cm nagyságú, vonalas lapokból fűzött kéziratos füzetét. Az első részben zsoltárokat jegyzett, majd Böszörményi László énekével kezdte meg a forradalmi hangulatú versek bejegyzését. László Károly 1849. február 27-én Dunapatajon született László Benjámin és Hencsei Mária református szülők gyermekeként. Felesége Kormányos Mária volt. 1911. október 24-én, szívszélhűdésben halt meg Dunapatajon. Azt nem tudjuk, hogy rokona volt e a Bátyán lakó László Károly (1815-1894) honvéd századosnak, aki az emigrációban Kossuth titkára volt. Őt a foktői református temetőben temettek el, majd sírját a szülővárosba, Kecskemétre szállították el 1983-ban - bővebben lásd SZEBÉNYI Béla 1994.1-2. 44 Böszörményi László (Kopács-Apáti, 1824. november 19. - Budapest, 1869. február 24.) ellenzéki szónok és hírlapíró volt. Sárospatakon szerzett ügyvédi oklevelet, majd Nagy kálióban telepedett le. 1848-ban honvédnek állt, a szabadságharc végén kapitányként kapitulált Komáromban. 1861-től Szabolcs vármegye főjegyzője, 1865-től a nagykállói kerület képviselője. A kiegyezés ellen küzdő szélsőbal újságjának, a Magyar Újság alapító szerkesztője. Kossuth levelének közlése miatt perbe fogták és elítélték. Betegen, a börtönben halt meg. (A Pallas Nagy Lexikona III. 1893.634.) A lexikonban közölt és a vers címében szereplő halálozási dátum eltér egymástól.
